Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Antoniano Silvio élete és munkái. Bevezetés
10 Antoniano Silvio élete és munkái. tanárai várakozásának. Mert alig töltött két évet a ferrarai egyetemen, amidőn a jogi kar által az egész egyetem általános helyeslése közt utriusque juris tudorává avattatott fel. Ez időben Hercules herczeg is nagyrabecsülésének s iránta való jóindulatának újabb tanujelét adta, midőn a még csak tizenhat éves ifjút ünnepélyes alkalmakra a széptudományok tanárává nevezte ki,1) s ezenkivül a Rubierá-ban lévő sz. Katalinról nevezett egyházi javadalom évi jövedelmét, 100 aranyat biztosított számára. Minthogy Silvio mint tanár csak ünnepélyesebb alkalmakkor volt köteles föllépni, elég ideje maradt előadásait jól kidolgozni s betanulni. Azon négy beszéd, melyet ez időből Antonianotól bírunk, szép és gördülékeny latinsággal van írva. Az első: Bevezető beszéd Horác ódáinak magyarázatához. Ebben először köszönetét mond pártfogójának, Herculesnek, majd áttér Horác dicsőítésére, s végül felhívja hallgatóit előadásai szorgalmas látogatására.* 2) A második beszéd, melyet sz. Lukács napján (1557) az uj iskolai év megnyitása alkalmával tartott, egy dicsbeszéd a tudományokról és a ferrarai egyetemről. Ebben felölelve a tudományágak különböző nemeit, beszédét Ferrara városának, tanárainak s II. Herculesnek dicsőítésével fejezi be.3) Harmadik beszédében, melyet 1558. év végén tartott,4) szól az ékesszólásról s ennek elsajátítására hívja fel hallgatóit.5) A negyedik egy Gyászbeszéd, melyet 1559. julius 10-én tartott II. Henrik franczia király halálának emlékére, a ki Renata, ferrarai herczegnő testvére volt.6) ') »Eloquentiam et humaniores litteras latine profitendi publicum Ferrariae munus extra ordinem festis diebus sexdecim annos natus Herculis ducis jussu, ingenti auditorum frequentia et admiratione obivit«, mondja Castalio Vita Anton, p, 6 ez. müvében. 2) Antoniani Orationes p. 63—65. 8) U o. p. 65—69. *) Végén ezt mondja : »Decet enim vos eandem benevolentiam, quae mihi tertio abhinc anno perspectissima fuit, his quoque temporibus praestare«. 6) U. o. p. 69—72. «) U. o. 73-80.
