Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Antoniano Silvio élete és munkái. Bevezetés
II. Visszatérése Rómába, stb. 11 II. Visszatérése Rómába. Borromai sz. Károlylyal való barátsága. „A vatikáni éjszakák.“ Tanársága Sapienzan. Beszédei s pádagogiko- didaktikus értekezései ezen időből. Belépése az egyházi rendbe. Neri sz. Fülöp oratóriumához való viszonya. Antoniano a sz. kollégium titkárává lesz. XIII. Gergely érdemei a nevelésügy terén (1560—1585). Négy évet töltött Antoniano Ferrarában folytonos munkásság között, amikor nemes pártfogója, II. Hercules az élők sorából elköltözött. De ennek elvesztése után Silviónk egy más nemesszivű pártfogóra akadt. Ugyanis a IV. Pál pápa halálával megüresiilt pápai székre ugyanazon év aug. 18-án Medici Angelus biboros, pápai nevén IV. P i u s lön megválasztva, ki a tudósok áldozatkész barátja és pártfogója volt. Ez trónra léptekor nem feledkezett meg a kis jósról, ki neki a pápai méltóságot évekkel'ezelőtt megjövendölte, s azért ó't magához hivatta. Silvio ezen legmagasabb kitüntetés következtében 1560.1) év január elején elhagyta Ferrarát, s anyjával, nővérével s a hű Tonanussal Rómába jött. Pius atyailag fogadta az ifjút s a Vatikánban lakást adván neki, unoka- öcscse bor. sz. Károly titkárjává nevezte ki.* 2) Azon példás hűség és odaadás, melylyel Silvio hivatalának eleget tenni iparkodott, rövid idő alatt megnyerték számára a biboros bizalmát és szeretetét s sz. Károly az ő ótalmazója s bizalmas barátja lön. Szabad idejükben örömest társalgóit a két barát *) Ezen időpont meghatározható Riccinek 1560. febr. 17-én irt leveléből: »Jam alter mensis adest, cum a nobis discessisti, neque tamen adhuc quicquam de tuo adventu.« 2) »Postquam Hercules princeps«, mondja Antoniano egyik beszédében, »acerbissimo animi mei dolore ex hac vita excessit, Romam me iterum contuli statimque a Pio Pontif. optimo . . . paterna quadam pietate sum exceptus, atque ad hanc meam non mediocrem felicitatem ille etiam velut cumulus accessit, quod me Carolus Borro- maeus Card, singulari eximiaque virlute neque tam fortunae commodis, quam animi bonis illustris, in fidem et clientelam suam humanissime recepit« (Antoniani Orationes p. 86).
