Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
V'vlVlV^ f Az elrablóit becsület helyreállításának kötelessége. 319 váncsiságukban minden titkot tudni akarnak, és azokat bámulatos közlékenységgel minden helyütt kifecsegik. A régi történetírók nagy dicsérettel emlékeznek meg egy nemes római ifjúról, aki kiváncsi anyjától unszolva, hogy a tanács határozatait vele közölje, azokról bölcsen hallgatott. Aki meggondolatlanul fecseg, saját és más emberek ügyeit különbség nélkül mindenkivel közli, részeghez hasonlóan cselekszik, miért is a szentírás azt mondja: »Semmi titok nincs ott, hol a részegség uralkodik.«1) Az esztelen fecsegő elveszti régi barátait és nem szerez újakat. Azért az ifjúság mélyen vésse emlékezetébe a bölcs ezen mondását: »A ki barátja titkait kijelenti, elveszti hitelét és nem talál szive szerint való barátot«.2) 127. FEJEZET. Az elrablóit becsület helyreállításának kötelessége. A szentírás egy helyütt, ahol a torkosság vétkéről szól, azt. mondja, hogy a bor ugyan kellemes ízű és édes érzést okoz, de utoljára marni fog, mint a kígyó.3) Ezen mondást minden bűnre, különösen azonban a rágalmazásra lehet alkalmazni. Könnyelmű embereknek, kik a gonoszságot mint vizet iszszák, örömet okoz, ha felebarátjuk becsületében gázolhatnak ; nem gondolnak arra, hogy később azon keserű kényszerhelyzetbe jutnak, hogy az elrablott becsületet ismét helyre kell állítaniok. Ha igaz, hogy a tolvaj nem számíthat bűne megbocsátására, hacsak vissza nem szolgáltatja az ellopott jószágot, mily szigorúan van akkor az kártérítésre kötelezve, aki társától azt, ami jóval értékesebb, mint minden földi kincs, t. i. jó hírnevét rabolta el ? Ha az emberek komolyan meggondolnák, hogy mit mívelnek és mily iszonyú felelősség háramlik reájok, ha valakit becsületében megtámadnak, bi') Példab. 31, 4. s) Sir. 27, 17. 3) Példab. 23, 31. 32.
