Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
248 Második könyv. 84—85. fejezet. már egyszer ki vannak mondva., vissza nem vonhatók: köny- nyen tudomására jutnak a megsértettnek s ebből igazi ellenségeskedés támad. Akkor már mitsem használ azt mondani : »Hosszúi értesültem a dologról, tévedtem« stb. Az olvan félénk és gyanakodó természetű emberek, kik szívesen hallgatják a rágalmakat, azonnal gyűlöletre gerjednek s majd haragra lobbanva, majd félénkségük korlátái között maradva, azt magukban ápolják úgy, hogy végre saját biztonságuk tekintetéből felebarátjuk élete ellen veszélyes és helyrehozhatatlan lépésre szánják el magukat. Azért idejekorán irtsuk ki a bűn gyökerét a gyermekek szivéből s szoktassuk reá őket, hogy ne legyenek túlságos gyanakvók, ne kutassák kíváncsian, mit mondanak róluk s ne hallgassák szívesen azon emberek beszédeit, kiket Dávid zsoltáraiban e szavakkal jellemez: »Ki felebarátját titkon rágalmazza, azt üldözőbe vészé m.1) Végre serkentse gyermekeit, hogy erényesen s Isten törvényei szerint éljenek, azért ne törődjenek azzal, hogy r osszat beszélnek róluk vagy rágalmazzák és becsmérlik ő két. Ha valamely rágalmazó, vagy hírhordó bizalmukat megnyerni igyekszik, mutassák meg, hogy az ő balga csa- cs ogására keveset hederítenek ; ezáltal vizet öntenek a tűzre s kioltják a szikrát, melyből könnyen nagy tűz támadhatott volna. Gondolják meg, hogy még a fejedelmeket, királyokat s a példás életű egyéneket, sőt magát az Istent is becsmérlik. S minthogy számos gyarlósággal vagyunk tele, azért ne csodáljuk, hogy mások rosszat beszélnek felőlünk; gondoljuk meg, hogy bennünk is van hiba, amely alkalmat szolgáltat másoknak jogos gáncsolására. Szóval, a jó atya szoktassa reá gyermekeit, hogy ítéletükben ne legyenek elhamarkodók, ne higyjenek el könnyen mindent, mivel ezáltal csak önmagukat gyötrik s nyugtalanítják s néha még legjobb barátaikat is elveszítik, mert hamis gyanakodás által magukat ezer cselszövénybe bonyolítják. ') 100. zsolt. 5.
