Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
242 Második könyv. 82. fejezet. zatosságban bírják alapjukat s a valódi becsület örök törvényei után igazodnak. Azért ezeket különösen igyekezzék a családatya gyermekeinek szívébe belecsöpögtetni. Mindenekelőtt adja tudtokra, hogy ez az Isten akaratja, aki nekünk megígérte, hogy elintézi ügyeinket, ha mi iránta való szeretetből a bántalmakat elfeledjük s elleneinknek megbocsátunk. Azért figyelmeztette sz. Pál a rómaiakat emígyen : »Ne boszúljátok meg magatokat szeretteim, hanem mérsékeljétek haragtokat, mert írva vagyon: Enyém a boszúállás, én megfizetek, úgymond az U r.«!) Azt mondja továbbá, hogy ellenségeinknek nemcsak meg kell bocsátanunk, hanem velük jót is kell tennünk. Figyelmeztetését ezen szavakkal végzi : »Ne hagyd magadat meggyőzetni a gonosztól, hanem jó val győz d meg a gonoszt.«3) S ez valóban nemes győzelem, magasztos boszú, jótett által legyőzni mások gonoszságát. A szentírás Isten választottjait juhokhoz hasonlítja. A juh szelíd és türelmes. A természet : semmi fegyvert nem adott neki a védekezésre vagy támadásra, sem szarvat, sem fogat, sem karmokat s mint egyéb fegyvertelen állatoknak még gyors futást sem ; az ő biztonsága egyedül a pásztor éberségén alapul. Ilyen az igazi keresztény ; senkinek nem árt. Ilyen volt Dávid, kinek zsoltárai telvék Isten iránti bizalommal, kit ő szeretettel védőjének, ótalmazójának, segítségének, menedékének, erős tornyának nevez, összes elleneivel szemben. Figyelmeztesse az atya gyermekeit, hogy fontolóra kell vennünk azon súlyos megbántásokat, amelyeket a leghatalmasabb Isten, ami Atyánk, Urunk s állandó jótevőnk ellen minden órában elkövetünk s Isten mégis türelmes és jó irántunk s bennünket töredelemre vár. 0 maga hív bennünket, hogy engesztelődjünk ki vele s ha már útban vagyunk, hogy hozzá visszatérjünk, elénk jő s felénk tárja irgalmának karjait. ‘) Róm, 12, 19.-') U. a. 12, 21.
