Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
Az ötödik parancsolat: „Ne ölj. 229 Az által nem vallunk szégyent, ha így szólunk: »Nem jól fejeztem ki magamat«, »elfeledtem önt arra figyelmeztetni«) azonban még a legjobb barátot is meglehet bántani ilyen nyilatkozattal: »Te nem értettél meg«, »erről megfeledkeztél«. A Galateo *) czímü könyvben van egy fejezet a társalgásban való udvariasságról és szerénységről és még sok más tudnivaló dologról ; helyesen tesz a családatya, ha ennek nyomán tanítja gyermekeit udvariasságra és illemre. Ezen értekezésnek tulajdonképeni czélja a keresztény nevelésről szólani; távol van azonban tőlem, hogy abból a társalgásban való finom modort kizárjam, sőt inkább nagyon is óhajtom s kivánom, miként már nem egyszer mondottam. S ha talán ezen pontot kevésbbé tüzetesen tárgyaltam volna, úgy azokra utalok, kik arról kimerítőbben írtak. Befejezésül azon mondás igazságát hozom fel, hogy a tisztelet, melyet mások iránt szóval vagy tettleg tanúsítunk, semmibe se kerül s mégis nagybecsű. Annál nagyobb az értéke, minél magasabb rangú egyén az, aki azt tanúsítja. És bizonyára figyelemre méltó, hogy ily olcsó áron, mint pl. szívélyes üdvözlet, vidám tekintet, barátságos fogadás, néven való szólítás és hasonló udvariasságok által- oly értékes dolgot nyerünk, mint az emberek szíve és jóindulata. Ez oknál fogva a buzgó családapa úgy ápolja gyermekeinek gyöngéd szivét, hogy abban ne az udvariatlanság, durvaság, vagy büszkeség szúró tövisei burjánozzanak fel, hanem a barátság, udvariasság és a szivélyesség virágai díszelegjenek. 76. FEJEZET. Az ötödik parancsolat : „Ne ölj.“ Borzalmat keltő még csak rá gondolni is, hogy a természeténél fogva szelíd ember az állati dühnek oly fokára juthat el, hogy embertársát megöli és, miként a zsoltáros mondja, sietve fut, hogy testvérének vérét kiontsa.2) Mi különböző szülőktől származunk, különböző nemzetekhez tar‘) L. jegyz. 47. 1. s) 13. zsolt. 3.
