Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
390 ségül,x) jóllehet jobban tették volna, ha egyenesen a lelket kutatják, a mely fölöslegessé tesz minden külön életprincipiumot. A »vitalisták« a spiritizmust tehát az életerőből magyarázzák, de egyébként egészen azon mód szerint, mint a mechanizmus pártolói. Nees van Esenbeck, a ki később ugyan a spiritiszták táborába szegődött át, többek közt ilyen formán nyilatkozik e tünemények felől : »Mindez együttvéve egy bizonyos emberi befolyásról tanúskodik, mely az emberből indulva ki, saját körének tárgyain áthatolva, ép úgy képes azokban mozogni, mint azokon keresztül hatolni, amint bizonyos körülmények közt akár azokon, akár azokban térbeli változásokat is képes előidézni, a melyek úgy aránylanak hozzá, mint az ő élő sensibilis mozgatóerejének saját körén túl terjedő folytatása, a mely anélkül is a külömböző embereknél külömböző határokkal bir. Miként mindenütt, úgy itt is azon törvénynyel találkozunk, hogy az ember épúgy elmélyed magába, mint magán kívül a természetbe, de hogy ép azon arányban, amint egyik vagy másik esetben egy bizonyos fokot elért, életműködésének öntudatos szabadságán kívül egy öntudatlanba, de azután közönségesen erősebbe megy át.« Hasonlóan, mint mikor a galvanikus áram holt állatok izmait rángatózásba hozza, érczet olvaszt meg, bont széjjel és párologtat el, ép úgy tölti el a médium állati életereje az anyagi tárgyakat, asztalokat, székeket, hangszereket, szellem- irónokat stb. mesterséges élettel, hogy azok mozognak és a médium akaratának engedelmeskednek. Carusaz asztalokat »in- nervatio-áramok« által »vitalizálta«. Sőt Hufeland egyszer még a bőrkigőzölgésnek is »vitalizáló« képességet tulajdonított. Ezen elméletnek Stieglitz által történt nagyon is ügyet- l l) Újabban a szerves vegytan a fizikai rendszertől visszatért a félreismert életerőhöz. Gorup-Besanez E. F., az ismert nevű chemikus kijelenti, hogy : »nem lehet másként tenni, mint az élő szervezetben még egy más működést feltételezni, a mely még az ismert fizikai és chemikai erők hatásaira is egy sajátságos bélyeget nyom rá, mely ismertetőjele a szerves életnek. Ezen tevékenységet, mely az élő szervezetnek sajátja — egy csoport tüneménynek utolsó okát, a mit mi életnek nevezünk, ezen szóval jelöljük meg ; »életerő«. Lehrbuch der physiologischen Chemie. 3. kiadás. Braun« schweig, 1874. 6. 1.
