Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
391 len alkalmazása bírta Ennemosert végtére azon gúnyos megjegyzésre, hogy ezen kigőzölgés olyasféle lehet, mint Ymeré, a mesebeli óriásé, akinek izzadságából lön a tenger, agyából pedig a felhők. Újabb időkben Jäger Gusztáv hypothesisében »a szagolható és szagolt lélek« méltó párjára talált. A »vitaiizmus «-nak a spiritizmusra való alkalmazásáról elég annyit megjegyezni, hogy érdeme tisztán csak negativ ; megmondja ugyanis nekünk, hogy az ismeretes fizikai erők mechanismusa valamennyi spiritisztikus jelenség megmagyarázására nem elégséges. A »psychikus erő« elmélete szorosan csatlakozik a »vita- lizáló hypothesishez. Képviselői a spiritizmus tüneményeiben a médium sajátos szervezete vagy erejének hatásait látják. S nem tartják ezen erőt kevesek kizárólagos sajátságának. »Annak valószínűleg minden emberi lény birtokában van, jóllehet kétségkívül ritkák a rendkívüli teljességével megáldott egyedek.1«) Ezen sajátos médiumi szervezetnek vagy erőnek közelebbi megjelölésében és meghatározásában a tudósok nem egyeznek meg. Némelyek inkább a psychikus tényezőt teszik előtérbe, mások meg a fizikait. Egyesek inkább a psychikus, mig mások inkább a fizikus erőt2) azonosítják többé-kevésbbé az állati villamossággal, vagy az életdelejességgel, vagy az od-dal, mások az általános »fluidum« jelesen: »magnetikus fluidum«, »Akasa- fluidum«, »idegfluidum«, »idegaether« vagy »idegszesz« nevét adják neki, mely nálunk valamennyiünknél valamivel az idegszervezet határán, sőt még a test felszínén túl is terjeszkedik és minket egészen körülvesz egy idegathmoszférával, mely sűrűségre és erőre nézve a külömböző személyeknél változik. De valamennyien azon alapeszméből indulnak ki, a melyet már Gmelin, Deleuze, Passavant, Burdach, de Potet, Robiano, Carus, Richardson sa mesmerismus3) egyéb psychistikus magyarázói kimondottak, hogy t. i. a lélek az ideg’) Crookes i. m. 98. 1. 2) Bölcseleti érteményben a psychikai erő nem jelent egyebet, mint a léleknek érző tehetségeit : az érzéki benyomás, észlelés és törekvés képességét. 3) Az irodalmat lásd feljebb 105. 1.
