Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
I. A spiritizmus eredete és elterjedése a pogány népeknél
■ 55 után, ha a vallásadta biztosságot nélkülözi, bírja a szellemidéző balhit egyik hatalmas szövetségesét. Nemkevésbbé erős s majdnem azt mondanám, erőszakos szövetségessel bir a végső válás fájdalmában, melynek keserűsége s maradandóságának egyedüli mértéke a szeretet. S ez erősebb, mint a halál. A szív elszakítva a szívtől nem tud lemondani a vigaszról, hogy ne reméljen boldog egyesülést egy más, jobb hazában. A biztatás, hogy viszontlátjuk egymást a túlvilágon, még nem elég neki ; erősen hisz egy tartós közlekedésben, a mely a megholt és az élő közt fennáll. Ezen hit mindenütt a legbelsőbb összeköttetésben áll a halhatatlanság reményével, s annak egyik természetes következménye. Hol az egészen anyagias felfogás a túlvilági életet úgy tekinti, mint a földi életnek változatlan folytatását, ott a holtakkal való közlekedést is durva, érzéki formákban képzelik és keresik — illetőleg félnek attól. Végre az anyagi teremtményekkel szemben a halottidézés az emberi szellem önérzetére vonatkozik. A rabszolgaruhába öltöztetett király tudja, hogy neki urnák kellene lennie, s érzi, hogy szolga. Fájdalmasan tapasztalja az ellentétet, mely uralkodói hivatása s jelen tehetetlenségének tudata közt van, s a szabadulásra való felhívást igazán megváltó szónak tekinti, s megragadja a barátságosan feléje nyújtott kezet, mely a túl- partiak segélyével a nyomasztó iga széttörését s a gyűlölt korlátok eltávolítását Ígéri. Ezek ama mélyen gyökerező ösztönök és indító okok, melyek elébe a spiritizmus a csalétket kiveti : a magukban véve jogos törekvéseknek nagy eszközök segélyével nagy czélok elérését Ígéri. S e mondás a büszkeségnek hizelgett, s a tudatlanság hitelt adott szavának, a nélkül, hogy észrevette volna, hogy e czélok meg nem valósíthatók, s hogy az eszközök tilosak. Innen van az a nagy eredmény, melyet a spiritizmus még a pogány világ legműveltebb népei között is elért. Harmadszor: Nem kisebb részűek voltak a pogány halottidézés terjesztésében az erkölcsi okok is, a melyek ép oly általános jellegűek, mint a fent nevezettek. Az egész büntetésre méltó, mert tisztán önkénytes és önző, téves irányba terelt s a
