Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
I. A spiritizmus eredete és elterjedése a pogány népeknél
56 sokoldalú lehetetlenség ellen irányuló visszahatás, egy vétkes óhajtás és vállalkozás, melynek az emberiség áldozatúl esett, midőn az Isten a maga szabadjára bocsájtá. Az eredeti bűn következtében ugyanis az ember elveszté önhozományát, az igazságot, s helyébe örökül megkapta a té- velyt, mely folyvást új tévelyeket szül. Istentől való elszakadása óta az Isten adta világosság kialudt benne s az Isten szava meggyöngült. Az isteni dolgokról való tudomással együtt azonban saját méltóságának s a természettel szemben királyi hivatásának öntudatát is elvesztette. S mert ő a világ mindenható Teremtőjét és a földi dolgok bölcs és szeretetteljes intézőjét elveszté szemei elől, nem volt többé képes magát tájékozni a teremtett dolgokat illetőleg, melyeknek rendeltetése és czélirányossága rejtve maradt előtte s változatossága megzavarta. Köröskörűi csak sötétséget látott fény nélkül, talányt megfejtés nélkül ; a világ szemeiben csak a vakeset játéka volt s maga csak játéklabdájául szolgált a természeti erőknek, melyeknek szeszélyei saját szíve szenvedélyeiben tükröződtek vissza. A vétek büntetése gyanánt, melyet a szabad akarat a legfőbb törvényhozó iránt való engedetlenségében elkövetett, a szolgálati viszony, melyben a természet az ő született urához állott, tényleg az utóbbinak kárára lön megváltoztatva. De a teremtés királya vissza akarta hódítani elvesztett uralmát. Vissza is kapta volna a fensőbb kéz által vont határok között. De megfeledkezve Istenéről, elméje megháborodottságában nem ismerte fel e korlátot. Nagyon magasan kereste czélját, az egész természet korlátlan uralmára törekedett. A büntetés nyomon követte őt : a föld gőgös királya oly eszközökhöz fordult, melyek által egészen az élettelen teremtmények gyalázatos igája alá került, leborúlt a fa és kő előtt, s a varázslásrá adta magát. Joga volt a természeten uralkodni, kötelessége a holtakat szeretni. De ama jog gyakorlatában ép úgy, mint eme kötelesség teljesítésében megtévedt. Nem az észt, de szivének balgaságát követve, az isteni világkormányzat rendeléseit s a természetes fejlődés törvényeit megvetette : nem lépésben, fokozatos haladással, hanem egyszerre s erőszakkal akarta a természetet áttekinteni és hatalmába ejteni ; nem munka és izzad-
