Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
I. A spiritizmus eredete és elterjedése a pogány népeknél
54 jelenség, sőt inkább a halottidéző szertartások és tanok alig megszakított összefüggésben húzódnak keresztül minden időkön és műveltségi állapotokon, kezdve a legvadabb néptörzsektől fel egészen a legműveltebb népekig, s miként azt a jövő fejezetben látni fogjuk, a keresztény századokra is tartós árnyékot vetnek s ha itt egyidőre el is látszottak tűnni, később annál nagyobb erővel éledtek föl, de soha oly profán, köznapi módon nem terjeszkedtek, mint épen napjainkban. Bármennyire figyelembe kell is venni a halottidéző balhit általánosságát a vallást tanulmányozónak, a művelődéstörténet Írójának és az ethnologusnak, még sem lehet soha, senkire sem jótékony hatással. »Majdnem azon vigasz nélküli gondolat lep meg bennünket — irjá Peschel ^ — ezen megegyező észbotlásoknál, mintha az emberi gondolkodó képesség csak gépezet volna, mely egyenlő ingerek hatása alatt mindig csak ugyanazon lóugrásokra kényszerűi.« De a gondolat gépezet rieihfejti megé tévedést.('■ ' Másodszor: Mint mindén tévelyt, á mely széltébén-hösSzá- ban tartós visszhangra és követőkre talált, az'ember legbensejét megragadó valamely nagy és hatalmas igazság éltet, úgy a spiri- tisztikus gondolkodás módja is a kedély nemesebb érzelmeire és- sejtelmeire támaszkodott s az el nem érhető és költött kívánalmak teljesülésének csábító kilátásba helyzése által a lelket vakító csalódásokba ringatta. Az Isten képmására alkotott lélek legbelsejében érvényesül á természetfölötti után való ösztön, mely az egyszerű természet emberénél is önkénytelenül s nagy erővel tör elő. A kiben csak emberi érzés van, az igyekszik az idő és végesség szűk korlátáiból kifelé törni s tovább akar élni egy jobb világban a halál után. »Bármily kiterjedtnek, fejlettnek s fönségesnek képzelték is a természetet : az embernek —- a tömegnek természetes ösztöne soha sem érte be azzal, még folyvást valami túlvilágit keresett és az után nézett.« 2) Az érzékfölötti és végtelen után való eme vágyódásban, mely mohón kapkod a fenmaradás kézzelfogható bizonyítékai >) Völkerkunde. 5. kiad. KirchoffAlfréd, Lipcse, 1881. 265. 1. 2) Guizot, Betrachtungen über das Wesen der christlichen Religion. Németre ford. Wendel. 55. 1.
