Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
I. A spiritizmus eredete és elterjedése a pogány népeknél
.......... "■ ....................................^ .... '..."" 4G denesetre bölcs feleletet adta a bűvész, hogy a túlvilágban semmiféle kaszt sem létezik. Összegezzük az összehasonlítás eredményét. Az ázsiai sámánok, az éjszakamerikai csodadoktorok, a brazíliai pajék, az afrikai, ausztráliai és polyneziai boszorkánymesterek és boszorkányok között egyrészről, — és a jelenlegi médiumok között másrészről nyilvánvaló a megkapó hasonlatosság akár az önkívületben, akár a csalásban. Bármely szibériai vagy indián lélekidéző, ha megjelennék New-Yorkban, Londonban, Párisban vagy Lipcsében valamely spiritisztagyülésen, ott csakhamar otthoniasan erezné magát. E körben az előkelő társaság daczára kevésbbé érintené őt oly élesen a különbség, mely a műveltség és a félműveltség között van, mint a müveit emberekkel való közönséges társalgás alkalmával. Igaz, hiába keresné a varázsdobot, varázskereplőt, varázskürtöt s a vad zenét, a mivel otthon a szellemeket idézi. De az európai spiritiszták is barátjai a zenének s nemcsak halkan szeretnek zenélni, hanem sokszor pokoli zajt ütnek, mint Friese szellemei, kutyamódra ! A művelt médiumok nem hordanak tigris vagy oroszlánbőröket, sem medvebőr-keztyűket, nincsenek madárfejekkel, szárnyakkal vagy karmokkal ellátva, vagy kigyóbőrökkel, krokodilfogakkal, szarvakkal s csörgőkkel teleaggatva, különféle színű festékekkel bekenve, nem tánczolnak, nem kiabálnak, nem ordítanak s nem habzanak,1) sőt ellenkezőleg igen előkelőén öltözködnek és viselik magukat gyűléseiken is folytonos figyelemmel vannak az illem szabályaira, a szellem közeledése sem ragadja őket magasabb régiókba. De mindeme különbség csak külső, a miért is csekély jelentőségű. A kísértő jelenségek magyarázatán a mi spiritisztikus médiumaink vad pályatársa inkább örülne, mint bámulna. Ebben csak azt az alapeszmét látná kimondva, a mely az ő saját gondolkodását s működését is befolyásolja, t. i. a hitet, hogy némely kiválasztott ember képes a túlvilág szellemeivel közlekedni s azokat szolgálatába hajtani. Neki is megvan a saját szellemvilágában a maga külön barátja, határozott bálványl) »Saltitat, torquetur in omnes partes, fremit, furit, stridet, ululat«, mondják a tibeti bővülőről. Alphab. Thib. 243. 1.