Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

I. A spiritizmus eredete és elterjedése a pogány népeknél

39

öltönye tetőtől talpig szíjakkal, amulettekkel, lánczokkal, csörgőkkel, vas- és rézdarabkákkal volt teleaggatva. Jobbjában a csörgőkkel teleakasztott tamburin alakú varázs-dobját tartá, baljában pedig megeresztett íj volt. Tekintete vad, rettentő, borzalomgerjesztő volt.

»A gyülekezet hallgatagon a legfeszültebb figyelemmel ült ott. Lassan-lassan kialudt a tűz a jurta közepén és csak az izzó parazsak terjesztettek titokzatos félhomályt. A sámán földhöz vágta magát s miután vagy 5 perczig mozdulatlanul hevert panaszos nyögésbe, mely tompa, elnyomott kiáltáshoz hasonlított, tört ki ; az egész úgy hangzott, mintha különböző hangokból eredne. Kis vártatva ismét lángra szították a tüzet, mely most magasra lobogott. A sámán fölugrott, iját a földre ereszté, es egyik kezével azt tartva s fejét annak felső végéhez támasztva,

először lassan, majd gyorsabban és gyorsabban kezdett az ív körül szaladni. Miután e forgás oly soká tartott, hogy fejem szinte bele szédült a puszta nézéstől is, hirtelen a szédülésnek legkisebb jele nélkül megállott. kezeivel különféle alakokat rajzolt a levegőbe ; majd a lelkesültség bizonyos nemével kezeibe

ragadta dobját s azt, mint nekem látszék, bizonyos dallam szerint ütötte, erre majd gyorsan, majd ismét csöndesebben ugrált és egész testét megfoghatatlan gyorsasággal a legcsodálatosabb módon elcsavarta. Különösen feltűnő volt a feje, mely folytonosan és oly gyorsan forgott, hogy egy zsinórral körülforgatott golyóhoz hasonlított. Ezen műtétek közben mohón elszitt néhány, erős cserkesz dohánynyal töltött pipát: pipázás közben megivott néhány korty pálinkát, a mit egymásután intésére adtak át neki. Ez s a folytonos forgolódás végül elszédíték őt, mert hirtelen a földre esett s mereven, mozdulatlanul maradt a földön fekve.

»Ekkor ketten, a jelenlévők közül, hozzá ugrottak, szorosan a feje fölött két kést egymáshoz fenegettek. E dolog, úgylátszik, ismét magához térítette őt. Újból sajátságos panaszos nyögést hallatott, majd lassan, görcsösen megmozdult. A két késfenő most fölemelte és talpra állítá őt. Alakja utálatos volt. Szemei nagyon kidülledtek s mereven állottak ki arczából, a mely teljesen vörös volt ; egészen önkívületi állapotban látszott lenni s testének könnyed reszketésén kívül egyéb életjel nem volt rajta