Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
ûlü Azon naiv véleményre, mely szerint a sátánnak elviselhetlen erőszakot kell önmagán elkövetnie, hogy a médium szája által mindenféle jó és épületes tanítást hirdessen s azonfelül saját létét is tagadja: kár szót vesztegetni. A hazugság mestere ép akkor van leginkább szerepében s akkor csinálja a legjobb üzletet, midőn magát eltagadja, az önmegtagadást az öneltagadásig viszi, Ugyvan, mint Klee1) megjegyzi, a sátánnak a legfinomabb fondorlata : az emberekkel elhitetni, hogy ő nem is létezik. A spiritizmus a dánionokat úgy állítja oda. mint ártatlan, bohó és játszó emberi lelkeket, s épen azért már ez is gyanússá teszi, s az embereket óvatosakká tehetné vele szemben. Másrészt L i n- senmann tanárral2) abban tökéletesen egyetértünk, »hogy, föltételezve magát az ördögi nyilatkozást, a sátán szándékait a legbizonyosabban meghiúsítjuk, ha műveit figyelembe nem vesszük, szemfényvesztéseinek semmi hitelt nem adunk ; tehetetlenné válik ott, a hol tudomást nem vesznek róla, ellenben tért hódít s hatalomra tesz szert, a hol befolyásoltatni hagyják magukat általa, s a figyelem révén, a melyet felkölt, meghagyják zavartatni magukat.« Ebből a szempontból a lelki- pásztorokra nézve áll: »Videant consules!« Eljutunk a döntő Ítélet kimondásához. Ámbár mi a spiritisztikus tünemények és kinyilatkoztatások nagyobb részét tisztán természetes okokból származtatjuk : a spiritizmust mégis, mint téves rendszert kénytelenek vagyunk elítélni, és félünk tőle, mint valami szellemi járványtól, a melynek keletkezése és elterjedése a kárörvendő hazug és csaló szellemekre mint erkölcsi szerzőire vezetendő vissza. Még akkor is, ha a spiritisztikus ülések (séance) valamennyi különös eseményéről valamikor kimutatható volna is, hogy azok vagy természetes erők segítségével jöttek létre, vagy ámítás és csalás eredményei : a jelenkori spiritizmus, mint elméleti tévelyek s gyakorlatilag űzött babonák összlete alapjában a gonoszság bélyegével marad megbélyegezve. Mi benne valami veszélyes, a fonák korszellemmel a legbelsőbb bizalmasságban álló értelemnek nyomait vesszük észre ; az ördögi kísértés bizonyos, a maga nemében nagyszerű eredményét. *) Dogmatika. II. köt. 259. 1. *) U. o. 343: 1.
