Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
510 hozni, igy pl. egyes tárgyakat előhozni, azokat eltüntetni és ismét előrnutatni, két egymásra fektetett palatábla belső lapjára Írni, az anyagokat átváltoztatni, vagy valamit látszólag anyagnak feltüntetni stb. s ezért ezen jelenségekről előre értesíthetnek bennünket. Továbbá ugyanezen erejöknél fogva képesek befolyni közvetetlenül az ember testi s ez által közvetve szellemi életére. A képzelőtehetség, vérmérséklet, kedélyállapot, ösztönök, hajlamok nagy mértékben a test szervezete és állapotától, az idegrendszer hangulatától, a vér minősége és keringésétől stb. függnek s következőleg a test állapota és befolyásától ; erre pedig a tiszta szellemek, a jók úgy, mint a roszak befolyást gyakorolhatnak. Ebből pedig ered a nagyszámú és sokféle szellemi befolyás az ember gondolkozásmódjára, akaratára és cselekvéseire, s a szellemi befolyás sokasága és változatossága. S ezen hatalomra építi a sátán a maga jövendöléseit. Szemtelen elbizakodottsággal olyan dolgokat mond előre, a melyek kizárólag az emberi akarat szabad elhatározásától függeni látszanak, abban a szilárd hitben, hogy sikerülni fog neki igéző csábítások által az embert terveinek megnyerni.x) Ha e tervezgetése meghiúsul : akkor a jós le van leplezve s kitűnik, hogy hazug és csaló volt. Bármily nagy és messzeágazó is az ördög hatalma, mindazonáltal az ember, kire e hatalom irányul, nem áll vele szemben fegyvertelenül és védtelenül ; mert oldala mellett van az embernek egy őrangyala, a ki nem kevésbbé erős és éber ; ő meg van arról győződve, hogy Isten gondviselő kezei vezetik őt, ki atyailag őrködik felette s nem engedi, hogy üdvének ellenségei vele önkényüleg bánjanak s fölötte uralkodjanak. -) Ezen égi oltalom alatt, a mely az ellenséges befolyást ellensúlyozza, biztosnak érzi magát az ember, azon szabadság birtokában, melyet még az Isten sem akar megsérteni, s annál kevésbbé engedi meg, ’) »Dispositiones quoque suas aliquando praenuntiant.« S. August 1. e. 2) »Firmissime credendum est, omnipotentem Deum omnia posse facere quae voluerit, sive vindicando, sive praestando, nec daemones aliquid operari secundum naturae suae potentiam, nisi, quod ille permiserit, cuius judicia occulta sunt multa, injusta nulla.« S. August. 1. c. 1. 18. c. 18. Tom. VII. 379.
