Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
511 hogy azt az ördög tegye. A ki pedig babonás elszorultságában az igazság fényének hátat fordít s a szemfényvesztés bolygófénye után fut : az elkerülhetetlenül kárt vall. Ama kérdésre, vájjon az egész spiritizmus valóban az ördög szemfényvesztése és csalása-e, lényegében föntebb feleltünk. A következőket akarjuk még felemlíteni. Mindenekelőtt a tudománynak joga van követelni, hogy az ördög közreműködése ott kizárassék, hol a tudomány kellő magyarázatot adni képes ; s azért a spiritizmus mindazon tüneményei, melyek valami természeti okkal összefüggésbe hozhatók : az ördögi közreműködés hatáskörén kívül helyezendők. Továbbá, tekintettel azon eredményekre, a melyeket a tudomány magának eddig kivivőit, és azon körülményre, hogy a természet erői mind még épenséggel nincsenek teljesen megvizsgálva : a tudomány ama tüneményeket is a természet hatásköréhez számíthatja, a melyekre nézve valamely a tudomány szempontjából elfogadható föltevés már kitaláltatott vagy valószínűleg ki lesz találva. Szóval : minden kétes esetben a természetes megfejtést illeti először a szó. Végre az ördögre vonatkozó elméletnek, minthogy az egész spirtizmust magának lefoglalja : arra is kell vállalkoznia* hogy minden ellenkező kételyt úgy oszlasson el, hogy azzal mindenki meg legyen elégedve. De kérdjük, hogyan lehetséges az, hogy az ördögök, akikről tudjuk, hogy mily rendkívüli okosak és furfangosak : akárhányszor a spiritisztikus ülések alkalmával a legegyszerűbb dolgokról is igen gyakran semmit sem, és csak ritkán tudnak többet mint médiumaik, és hogy továbbá legtöbbször csak balgaságokat hoznak napfényre és kudarczot vallanak, holott a legjobb alkalmuk lett volna éles értelmök és szineskedésök által maguknak igen sokat meghódítani, és végre, hogy közvetítőiket kínozzák, a helyett, hogy jótettek és kedveskedések által őket maguknak leköteleznék. ') Vagy talán csak azért követik el ezen ügyetlenségeket és balgaságokat, hogy igazolják a közmondás által az ördögre al') »Quasi beneficia praestando magis nocentes, quia magis decipientes.« S. August. L. c. 1. 8. c. 14. Tom. VII. 164.
