Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
490 burkolva, mely a bölcselet világító fáklyájának makacsul ellenáll. Magok a spiritiszták sem egyeznek meg, miként előbb láttuk, hogy miként kelljen ezen talányt megoldani, és mindegyikök oly szerencsés, hogy saját útján egy barátságos szellem vezetésével rendelkezik. Zöllner arra vállalkozott, hogy a spiritiszta elméleten a »négy kiterjedésű tér« hypothézise által lendítsen. Erről »S t a f f o r d«, a természettudományok tanítója a túlvilágon, úgy nyilatkozott, hogy : A negyedik kiterjedés igaz is, meg nem is.« Lássuk csak. 7 A „négy kiterjedésű tények“ hypothesise. A lipcsei tudós, egészen függetlenül a spiritiszta jelenségektől, azon sokat kigúnyolt és már nem is új gondolatra jött, hogy a térnek három ismeretes kiterjedésen kívül van még egy negyedik is. Ezen hypothezis segítségével megkísérti a tisztánlátás sajátságos tüneteit, egyes tárgyak eltűnését és újra elő- tünését, amint az a spiritiszta gyűléseken előfordul, a csomókisér- leteket, láblenyomatokat, fény tünemény eket és más efféléket, sőt még Krisztus némely csodáit is tudományosan megmagyarázni. Ezen különös elmélet aránylag legérthetőbben előadva a »Wissenschaftliche Abhandlungen« ') harmadik kötetében található, a hol Zöllner ezeket Írja : »Ezen bizonyítékok között (a 4-ik kiterjedés mellett) egy sem oly kézzelfogható és meggyőző, mint anyagi testek eltűnése egy minden oldalról körülzárt térből. Jóllehet az ily tér, a mi három kiterjedésű terünk fogalmából indulva ki, látszólag egy belé zárt testnek sem enged más módon szabadulást, mint anyagi falon keresztül, mindamellett az ily tér a negyedik kiterjedés irányában tárva lehet, és ezért ezen irányban a három kiterjedésű anyagi fal legkisebb sérelme nélkül létrejöhet a test eltűnése. Minthogy mi, mint háromkiterjedésű lények, >) 231. s köv. 1. V. ö. i. m. II. 1. 340. 1.; II. 2. 892. 1.
