Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
és meglehet, hogy egy jövő nemzedék megtalálandja azt, a mit a mostani hasztalanul keres. Dem ou lain Bordas szaváról megemlékezve, mi tiszteljük a hypothézisek1) használatát ; mert mindegyikök mintegy kődobás a megismerés fájára és megvan a haszna, jóllehet a levert gyümölcs még éretlen talán és élvezheti en. Szemben a kellemetlenségekkel, melyeket a spiritizmus okoz, némi vigasztalót és csalogatót foglal magában ezen optimizmus. Fog-e váljon egykoron a spiritisztikus sötétkamrák barátságtalan szürkülete tért engedni a tudomány barátságos világának és egy uj természeterőnek felfedezése szét fogja-e oszlatni a divatos varázst? . . . Az ismeretlen erőkre való hivatkozás, mint Kant1 2) megjegyzi, mindig »nyaktörő kísérlet«, a melyhez csakis a legritkább esetben és elővigyázattal lehet folyamodni ; mert ha minden szokatlan eseményből azonnal új erő létezésére lehetne következtetést vonni, akkor az ily erők száma csakhamar végtelen volna. Annak lehetőségét azonban, hogy valóban léteznek olyan erők, a melyekből a természeti és lelki élet számos rejté lyes jelenségét begyőzni lehet, nem utasíthatja vissza semmi tudós, legkevésbé az exact kutató. Ismeretlen természeterők létezése közvetetlenűl azon ténykörülményből következik, hogy a világ mindig még ezer és ezer talányt vet fel elénk megoldásra, a melyeknek mindegyike, közelebbről tekintve, ismét talányok egész fészke ; mert minden igazi haladás a tudásban, nem a felületen mozog, hanem a dolgok mélyére hat le. A való tudásnak miként kezdete, úgy vége is : csodálkozás. » A természet forrásere annál mélyebbre száll alá, minél inkább törekszünk kimeríteni azt, és a mi tulajdon testi szervezetünk is, a mélységek mélyén fekszik.«3) Wa 11 ace,4 *) du Pre 16) és mások azon véleményben vannak, hogy p. o. a tudományos vizsgálatra nagyon is érdemes kérdés az is, hogy váljon a lélek a testi élet tartama 1) »L’hypothèse, j’entends celle qui porte dans son sein de puissantes vérités, n’est que l’élancement du génie vers les principes.« 2) Werke. VI. 407. 1. 3) F e c h n e r , Zend-Avesta. I. köt. 426. 1. 4) Eine Vertheidigung des Spiritualismus stb. 125. 1. 6) Die Philosophie der Mystik. Lipcse, 1885. 200. 1.
