Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
ságtalan ezen ítélet. G ö r r e s, a kinek nagyszerű felfogása és rengeteg olvasottsága osztatlan csodálatot keltett, nagyobb halára tarthat számot. Jóllehet nem tagadható, hogy a tények kritikája nála igen sok kívánni valót hagy fenn, hogy továbbá az ő elmélete a bűvészeti jelenetekről sok pontban a mai tudomány álláspontjának többé meg nem felel, nevezetesen a delejes jelenetekről adott magyarázata túlhaladott, végül, hogy rendszerében néha a természeti és a természetfeletti között a korlát nincs elég élesen meghatározva, úgy hogy jóllehet gyakran szükség nélkül engedtetik meg ördögi beavatkozás, oly megfejtési kísérletek is előjönnek róla, melyeket a hittudományilag fegyelmezett lelkiismeret mint nagyon is merész részeket visszautasítani szeretne azon okból, mert az ellenségeknek a természetfeletti ellen folytatott harczban fegyverüljszolgálhatnak. Egyes esetben éles és helyes megkülönböztetést tenni a világi, ördögi és égi mystika között, rendkívüli nehéz feladat. Akik csupán a legújabb kor tapasztalatai eredményeinek 'köszönik a természeti mystikába vágó tisztultabb ismereteiket, legkevésbbé van joguk a nagy mystikusnak »babonaságát« kevélyen kinevetni, avagy azt kárhoztatni. A jelenkor is sok babonást és hóbortost fog hátrahagyni az utókornak, a melynek ismét uj szempontok nyílnak meg ; és azért jól teszi, ha a múlt tévedései iránt tanúsított elnézésével iparkodik a jövő biráit a maga részére kedvezőleg hangolni. A »bűvészek« részéről tenni szokott amaz ellenvetés, hogy természeti és természetfeletti, természeti tünemény és csoda között nincs határ, — minthogy magának a keresztény hittudománynak nézetei szerint is a természetszabálytól való kivételek épúgy, mint a közönséges természettünemények a változhatatlan isteni akaratnak kifolyásai és hogy az Isten, ha csak önmagával ellenkezésbe jönni nem akar,x) mitsem tehet a természeti rend ellen, egyáltalában nem bir jogosultsággal. Kétségtelenül igaz, hogy Isten a természet rendjét nem ke- vésbbé, mint, a rendből való eltéréseket kezdettől fogva változ- hatatlanul megalapította és annyiban nem tehet semmit sem a >) August. Contra Faustum. Lib. XXVI. c. 3. Thom. Aq. S. Theol. P. I. q. 105. a. 6. 28*
