Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
■ 431 A ki ennyire isteníti az embert, az odaadhatja magát amaz . élvezetes megnyugvásnak, hogy aspiritisztikus jelenetekkel szemben nem jön zavarba többé. Schindler különben jól tette, hogy az emberi természetnek a világon uralkodó istenséggé való kifejlődését a jövőnek tartja fenn. Ezen elővigyázat megőrizé őt ama sok kiváncsinak ostromló kínos kérdezősködéseitől, hogy honnan van tehát az, hogy az emberiség a világot, daczára a tudomány és műtan minden vívmányának, mégis siralom völgyének panaszolja, és daczára az ellenséges elemekkel folytatott ezredéves küzdelmeinek, azokkal szemben még mindig gyengének érzi magát, hogy a földi vándor akarásának a »természeten uralkodó« és »teremtői« ereje.által nem marad megkímélve attól, hogy az életpályáján megtett rövidke vándorlás után máris rászorul a sorsával való megbékülésre, hogy végre az a minden bűvészkézzel felszerelt emberiség a »self made man«-ig (öncsinálta emberig) soha sem viheti, ellenkezőleg az Istenre való szorultság, erőtlenség és tudatlanság érzetét mindig magával hordja. A legpompásabb kilátást végűi az a n y a g e 1 v i »bűvészek« nyújtják. »Hogyha S tr a u s z«, írja i. h. Huber, »a lelki cselekedeteket a természettani jelenetek lánczolatába illeszti és azokat erőműtani mozgásból és hőből származó átalakulásként felfogja, mily közeli volt a következtetés, hogy a képzelő tehetség és akarat, amint az anyag mozgásából képződtek, ugyancsak ilyenekké újból is visszaváltozhatnak, majd ismét a szerves testből a külvilágba átlépve, ebben távolbahatásokat előidézhetnek « Wipprecht iskolaigazgató ezen közel fekvő következtetést vonta le : egy oly következtetést, a melynek kiszámíthatatlan következményei közűi mindjárt az első fölötte mulatságos.-------7---------önálló, anyagtalan lelki mivoltról, mely a testben fejedelmileg székel és kormányoz, legkevesebbet sem akar tudni. Neki a szellem nem egyéb, mint »a szerves vegyülék és alak elidegeníthetetlen sajátsága«, mivelhogy »vegyülék, alak és erő különösen feltételezik egymást.« Azért is — szerinte — »a távolbahatás az eddigi természetvizsgálatnak szükségképeni következtetése.« V. ö. 330. 1.
