Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
VIII. Elméletek
375 az nem képzelődés s hogy ő valósággal látta a meghalt Sommert. Harmadnapon reá heves görcsök között meghal.1) A látónak hite a kisértet valóságában egészen jelentőség nélkül vagyon, mert a rendes hallucinatio az öntudatba ép oly meggyőző erővel veszi be magát, mint a külső érzéki benyomás. Az izgatás oka azonban, a mely a központi érzék alapján a fantaz- mát előidézi és a határon túl hajtja, a mely a gondolatok világát az érzéki világtól elválasztja, nem hatol be az öntudatba. »Amit a szellemlátó, ha önmagát értené és ki tudná fejezni, állítana, az csupán egy kép jelenléte lenne az ő szemlélődő agyában, még pedig tökéletesen megkülömböztethetetlen attól, a melyet a világosság és szemeinek közreműködése által a testekről nyer, mindazonáltal anélkül, hogy azon testek valósággal jelen volnának; épen így áll a dolog a hallással: zajt, hangokat és lármát hall, a melyek egészen azonosak a rezgő testek és a levegő által fülében előidézettekkel s mégis ama testek jelenléte és mozgása nélkül.«2) A psychoflzikus esetek ugyanezen osztályába tartozik Caesar megjelenése, a ki a philippii csatában lóháton és haragvó arczczal, Caius Cassiusnak tartott és gyors futásnak indítá ;3) épúgy K leonice kéjnő kisértete, amely a spártai vezért Pausanias t, a ki őt véletlenül megölte, éveken át meg- fosztá éjjeli nyugalmától.4) SzentÁgostona lélekjelenések ezen nemét összehasonlítja az élőknek álomban történő megjelenésével és beszéli, mint jelent meg ő maga is tanítványának Eulogius rhetornak Kárthágóban és Cicero egy helyét magyarázta meg neki.6) *) *) Hennings, Ahnungen und Visionen. 466. s köv. 1. Horst Deuteroskopie. II. 94. s köv. 1. 2) Schoppenhauer, Der Wille in der Natur. 216. 1. 3) Valér. Maxim. Memorabil. 1. I. c. 6. *) Plutarch os, Vita Cimon. 1. III. c. 17. 6) Hozzá teszi: »Quomodo fiant ista, nescio: sed quomodolibet fiant, cur non eodem modo fieri credimus, ut in somnis quisque videat mortuum, quomodo fit, ut videat et vivum ? ambobus utique nescientibus neque curantibus quis vel ubi vel quando eorum imagines somniet.« Ugyanezen megjegyzést teszi egy extalikusnak látomásaira is: »Visa sunt igitur ista, quae non praesentantur in ipsis
