Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

Bevezetés

BEVEZETÉS.

gyedűl aZ *®azs®-e bír állandósággal a tévelyek folytonos l/cjiSr váltakozásában.1) Ámbár egyszerű, ékszerektől nem ra- T gyogó ruhában köszönt be, elnyeri a szépség és gazdagság pálmáját vetélytársnője, a változékony s tetszelgő közvélemény elől, mely amaz égi lénytől elhullatott morzsákból tengeti nyomorultan életét, habár a hiú pompa csillogó mezében lép is föl, elvakítva a felületesek szemeit. A tévely a bűnnek gyermeke2) s folyvást njabb tévelyeket szül. Mert a mit az idők folyása a romlott korszellem mélyéből a felületre vet, azt egy újabb hullámáradatnál ismét magához veszi, hogy ismét az örvénybe küldje vissza. Egyik balhiedelem a másikat űzi és elnyeli ; Szaturnusz fölfalja gyermekeit : ez a »tévedések játéka«, a mely minden században újra színre kerül.

A felvilágosodás korszakának büszke észelvisége a világ Urát és kormányzóját az ő láthatatlan lakásaiba utasította visz- sza s az embert, naiv önteltséggel, tökéletesen jó és ép lénynek nyilvánította, a kinek sem őrangyalra nincs szüksége, sem ördögi incselkedésektől félnie nem kell, sőt inkább csakis saját lábaira kell állania, hogy teljesen boldog lehessen. Az »önmagának visz- szaadott« teremtés királya a dicsőség magaslatáról az érzéki hatalmak szégyenteljes szolgaságába sülyedt alá, hol számára

’) 116. zsolt. 2. V. — 2) 57. zsolt. 4. v.

A szellemekben való újabb hit.

i