Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
Bevezetés
■ ■ 2 más életczél nem kínálkozott, mint hogy magát a világban lehetőleg kényelembehelyezze s a földi javak és érzéki örömök lélekölő élveiben töltse el sivár életét. De a gyakorlati anyagelviség logikája a dugába dőléssel fenyegetőzött, midőn rémesen dübörgő léptekkel rontottak elő a »kiváltságosokhoz« nem számító világpolgárok s ugyancsak az »általános emberi jogok« nevében »emberhez illő létet« követeltek és a »tízezer felsőbb lénytől« a »szép világ« őket megillető részét kiadatni kívánták. Hiába hivatkozott a szorongatott kisebbség a »változhatatlan természeti törvényre«, hogy csakis kevesen hivatvák az elsőszülöttségi jogra, az emberiség jóval nagyobb részének pedig a lencsével kell megelégednie, s abba is bele kell nyugodnia, hogy a »létért való küzdelemben« elpusztuljon. A két tábor, ámbár mindakét részen világnézetükben és életfelfogásukban elvileg megegyeztek, kiengesztelhetetlen gyűlölettel állott egymással szemben azon ösztönszerű tudattal, hogy itt élethalálra megy a küzdelem. Az életvidor világfi evangéliuma, a közönséges anyagelviség, valaniint durva tejtestvére, a szoczializinus, vagya mint Weitling szabó elnevezte, a »szegény bűnös evangéliuma«, eközben uj és erős támaszt nyertek ama »tudományban«, mely a materializmusból hitigazságot csinált. Ez csak is azt parancsolja és engedi, hogy higyjük, a mi szemmel látható és kézzel tapintható. így a »tudomány« nevében az emberi lét súlypontja a túlvilágról a jelen életbe lön áthelyezve s az emberiség nagy részétől elrabolták az érzék- és természetfölöttiekben, valamint az isteniekben és örökkévalóságban való bitét. Vizsgálódók és kutatók, a kik csak nagyítóüveggel, késsel, mérték és mérleggel tudnak bánni, fontoskodó komolysággal a bölcselők köpenyébe burkolták magukat s példátlan vakmerőséggel hirdették, hogy nincs halhatatlan lélek, azon egyszerű okból, mivel még nem sikerűit nekik, hogy azt látták, érezték avagy megmérték volna. A gondolatüres felületességnek tetszett a hamis tudománynak eme nevetséges önhittsége. A földi javak fáradság nélkül való birtoklása és élvezete iránt való előszeretetnek, amaz életbölcseletnek, mely az u. n. alapítási-korszakban ünnepelte vad tivornyáit, az erkölcsi törvények alul teljesen fel-
