Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
V. A spiritisztikus jelenségek és tanok. A spiritizmus viszonya kereszténységhez
pp 353 üres helyet elfoglalni. S holmi »összhangzatos bölcselet« légvára nem alkalmas erre, mert előbb legalább valami ideiglenes egyházra van szükség. Rappard1) Besser V. egyik beszédje bírálatában így ír: »A román népeknél általánosan ismert dolog, hogy Kardec Allan, a ki nem egy, hanem számos médiumnak volt nagyon is tárgyilagos tanulmányozója, nagyon gyöngéd lelkiismeretességgel éveken át gyűjté a nyilatkozatokat, ezekből azután az egybehangzókat nagy tehetségével és szorgalmával épen úgy, mint paedagogiai biztosságával, egy pozitív tanná, hogy — úgy mondjam — papnélküli vallássá alakítá. Épen oly bizonyos továbbá az is, hogy e tan, mely folyton-folyvást terjed, a római egyház nagy ellenségévé nőtte ki magát s az én egyéni felfogásom szerint ez az egyedüli, a mitől annak félnie kell. Vájjon képes-e egy bölcseleti irány, legyen az még oly összhangzatos, az egyházi hatalom oszlopát megrengetni, azt most nem feszegetem. Határozott dolgot csak másik határozott dolog távolít el, vallást, csakis vallás. Mi a sokszor hangoztatott szólásokat, hogy a vallást a tudomány stb. haladásával lehet pótolni, egészen esztelen és éretlen dolognak tartjuk, — a mely csak a szónok vallási szükségletének pillanatnyi eltompulásából magyarázható ki. (Besser V.) A mit a spiritizmus az egyházból meghagy, azt csak egy- *) *) »Licht, mehr Licht!« 56. 1. V. ö. még: »Des Klerikalismus unfehlbareUeberwinderin.« Chemnitz, 1872. Adrezdai evang.-luth. tartományi konzisztórium 1883. junius 27-én a »Verordnung wider die Spiritisten im Königreich Sachsen«-ban óva inti híveit a Chemnitzben Adam Vilmos által kiadott műtől : »Die wahre Religion und über Liebe und Ehe, durch Führung der Hand von Gott erhalten durch C. G. V o i g t«, továbbá ettől : »Sammlung neuer theosophischer Schriften«, mely Landbeck C. F.-né] Bietigheimban (Württemberg! királyság) jelent meg s ez utóbbira vonatkozólag ezen megjegyzést teszi : »Ha első sorban ellenségeskedés szemmelláthatólag a katholikus egyház ellen irányul, a mint azt azon iratokból, melyek nagyobbrészt római körökben keletkeznek és római olvasóközönségnek vannak szánva,1 nyilvánvaló, mégis közvetve minden külső renden alapuló egyházi szervezetet érint.«
