Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
V. A spiritisztikus jelenségek és tanok. A spiritizmus viszonya kereszténységhez
252 pard. Krisztus a legkedvezőbb esetben sem magasabb szempontból megváltó, mint keresztelő szent János és a többi elsőrangú szellemek, akik az első fellázadásnál Istenhez hívek maradtak, s ezért azon küldetést nyerték, hogy a jó elemeket a földön összegyűjtsék. A bukott magas értelmi fokú első szellemekkel való küzdelemben azonban, akik életében a földön testet vőnek föl, Jézus fizikailag színre vereséget szenvedett. Emberfölötti türelemmel viselte el a halált, hogy az embert megtanítsa, miként kelljen meghalni s hogy szomorú földi létén való részvétét tudtára adja. Malasztot ellenben, melyre másoknak szükségük volna, nem érdemelt ki. A malaszt szükségét a spiritizmus ép oly kevéssé ismeri, mint egy bizonyos természetfölötti czélt : ez a felfuvalkodott önsegély vallása. Azért az egyházat égi kincseivel és teljes hatalmával szentségei s áldásaival, áldozata és papságával a spiritiszták a leghevesebben gyűlölik. A harczmód durvaságában a spiritiszta izgatok vetélkednek a szomorú bonyodalmak legvadabb idejében virágzott napilapokkal. Félre a »középkori sötétség« szellemével, mely a népeket »mesterségesen tudatlanságban tartja« s nekik »a királyi szabadságot, hogy maguk vizsgáljanak és Ítéljenek, megnehezíti«, hogy annál jobban leigázhassa azokat! Le »Péter székének meggyalázóival«, akik »uralomvágyó dicsszomjukban Isten mindenhatóságát bitorolják s a szánandó emberiségen zsarnokoskodnak« ! El »a kiváltságolt, gőgős papi osztály«-lyal, a mely »vakmerőén Istenéhez hasonló bölcseséget tulajdonít magának!« Jaj, a »megcsalt nép«-nek, mely az »egyedül üdvözítő egyház«-ba veti reményét s azt hiszi, hogy az általa nyújtott malaszteszközök : a szentségek, misék és búcsúk által a mennyet megszerezheti ! E kisded virágfüzér a spiritisztikus irodalomból elégséges, hogy e modern vallásjavítók izzó egyházgyűlöletéről s az őket sugalmazó szellemekről »Ráfael«-, »János« - »Lukács«- stb-ről tájékozva legyünk. Az uj vallások alapítói mégsem tagadják, hogy nekik az emberiség nagy részének »szilárd vallás-egyházi előítéleteivel« számolniok kell. Mert nem elég ám a büszke és tiszteletreméltó régi épületet, mely 18 századnál tovább adott hajlékot a népeknek, elátkozni a föld színéről, hanem az anyagnak is kéznél kell lenni az új épülethez, mely hivatva van az
