Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
V. A spiritisztikus jelenségek és tanok. A spiritizmus viszonya kereszténységhez
250 »Belzebub« szellemtől »sugalmazott«, és »megszállott« »rendkívüli erejű médium« a többi »médiumokat« a megszállottakat háttérbe szorította ; az ő hatalmas »vezetője« elől a vetélytársak alacsonyabb rangú szellemei hátráltak. Jézus szellemének, hogy a hírhedt Toledoth Jesua gondolatmenetében tovább haladjunk, az apostolok és tanítványok aztán s a vallási rajongók egész serege, akik az ő »médiumságának« segélyével vele összeköttetésbe léptek, »befolyása« alá kerültek úgy, hogy nevében hasonló csodajeleket művelhettek. A mágikus vagy médiumisztikus erők elmélete minden időben értékesítve Ion a Krisztus és a szentek csodái ellen folytatott harczban. A delejes fluidum ') hasonló czélra szolgált a rationalista írásmagyarázóknak is, mint napjainkban a médium- ság, melynek alapján, amint mondtuk, Krisztusa semmiség örvényéből, hová a kritikai vizsgálódás taszítá, felszabadult s a spiritiszta egyház oltárára emelkedett. Ámde »az egész inkább babonás, mint egyházias színezetű.« 2) »Hát nektek Krisztus, úgy amint van, a maga egyéniségében, mint Istennel azonos szellem, nem eléggé jó és fönséi) A Bibra báró által kiadott »Journal von und für Deutschland«, 1787. évf. 1. rész. 474. lapján egy hang igy panaszkodik : »Hová fog végre hát a magnetizmus vezetni? Vallásunk alapjában meg van ingatva. Krisztus csekélyebb mint magnetizálóink, csodái természetesek, a próféták nyomorúságos kamaszok, az embernek csak akarnia kell és Isten.« Azon győzelmet például, melyet Mózes kezeinek fölemelésével vívott ki az amalekitákon, F o i s s a c magneti- záló (Rapports et discussions sur le Magnét. animal. 406. 1.) a delejes erő természetes hatásának jelentette ki. M ó z e s tudniillik nagy és erős áramokban megdelejezte az izraelitákat s ezáltal erőt és bátorságot öntött beléjük, mig egyidejűleg az amalekitákat meggyöngíté és harcz- raképtelenekké tette. Csak már F o i s s a c, jegyzi meg egy jókedvű bíráló, ezeket a szép dolgokat egy pár évvel előbb közölte volna s Napo 1 e o n császárnál hitelre talál. Ez minden bizonynyal magával viszi Waterloohoz s Európa viszonyai másként alakulnak. Roust an, Teste, Mialle és mások a magnetizmust más bibliai csodákra alkalmazták. Strauss (Leben Jesu, I. 152. 1.) és W e i s s e (Leben Jesu, IL 320. 360.1) is visszatérnek Krisztus delejes erejére, hogy legalább egyetlen tényleges, történelmi kiindulási pontra tegyenek szert regeköltésük számára. V. ö. Hettinger, Apologie. I. 2. 5. kiad. 303. 1. >) Vogel i. m. 37. 1.
