Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
V. A spiritisztikus jelenségek és tanok. A spiritizmus viszonya kereszténységhez
merre csak a civilizaczió elhat, azt hiszem, nem is szőrűi bizonyításra.« ') Mindazonáltal a spiritizmus tudósainak azon Ígéretét, hogy a csodákban való mindinkább sülyedő hitet holmi spiritisztikus kísérletek által támaszszák fel és a természetfelettinek már-már elmosódó eszméjét ismét életre keltsék, a kereszténység minden apologétája el fogja vetni. Mert eltekintve attól, hogy ama tünemények épen úgy s talán még jobban felkeltik a modern világ idegenkedését és ellenmondását, mint a kereszténység csodái : mégis az utóbbiak kerülnek a gorídolható legrosszabb helyzetbe, mert a spiritisztikus csoda fogalma alá soroltatnak, holott ez esetben megszűnnek valódi csodák lenni. A csoda tulajdonképen és szószoros értelemben érzékkörünk alá eső dolog, mely minden természeti erőt felülhalad ;2) oly okozat, a melynek sem általánosságban, sem az adott viszonyok között megfelelő természetes oka sem a testek, sem a szellemek világában nincsen. Wallace, Perty, Zöllner, az utóbbi kettő sz. Ágostonnak3) egy nagyon is rosszul értelmezett helyére támaszkodva, csoda-névvel ruháznak fel minden természetes eseményt, a melynek oka az általunk ismert természeti és lélektani erők határain kívül esik. Ezen nagyon is tág értelmű theoria szerint, melynek újabb időben Kreyher4) nagyon is hódol, a csodák osztályába tartozik az emberi és minden túlvilági szellemnek ti>) Nem szorul bizonyításra, hogy úgy a csodahajhászás, mint a csodáktól való idegenkedés rossz, jóllehet az igazi csoda iránt való tiszteletből és a dolog érdekében, melyre ez szolgál, minden eseménynyel szemben, mely a csoda nevet igényelni akarná, a legnagyobb elővigyázat és előrelátás ajánlatos. Az egyház a valódi csoda elfogadásánál szigorú vizsgálatot követel nemcsak a tényállás, hanem a dolog természetfölötti voltának tekintetéből is. V. ö. Trid. sess. 25. De invocat., venerat, et reliquiis Sanctorum etc. B e n e d. XIV. De servorum Dei beatific. Lib. III. Újabb időkben is több püspök óvatosságot ajánlott az újabb csodatörténetekkel szemben. *) T h o m. A q. S. Theol. P. I. q. 114. a. 4. c. 3) De civ. Dei I. 21. c. 8. : »Portentum ergo fit non contra naturam, sed contra quam est nota natura«, a hol portentumon megkülönböztetésül miraculumtól a magia egy működését kell érteni. 4) Die mystischen Erscheinungen des Seelenlebens und die biblischen Wunder. 2 kötet. Stuttgart, 1881.
