Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
V. A spiritisztikus jelenségek és tanok. A spiritizmus viszonya kereszténységhez
229 vonhatja meg a bűnbánatnak és megtérésnek lehetőségét.1) Rög- eszmések, buták és bolondok mindannyian oly egykori láng- _ elmék, a kik a szellemi tehetségeikkel való visszaélés miatt bizonyos tekintetben börtönbe kerültek.* 2) Felsőbb szellemek ismételten felkeresik a csillagokat, melyeken előbb laktak, hogy mint térítők előre világítsanak s a fokozatos fejlődést elősegítsék. 3) A halál és az újonnan való megtestesülés közötti időközt a szellem kellemes szférákban tölti ; a hol tapasztalatokat gyűjt, határozatokat érlel magában és terveket sző legközelebbi földi tartózkodásának idejére. Erkölcsi állapotát tekintve egyik boldogabb, másik kevésbbé az, némelyik pedig épen boldogtalan. Az ilyennek szemei előtt elvonúl a haszontalanul átélt múltnak sötét képe s nyilvánvalóvá lesz előtte bűneinek egész sokasága. Mulasztásain való fájdalma folytonosan növekszik s olykor elviselhetetlen kínná fokozódik, melyet az emberek pokolnak neveznek ! Ez a kín a szegény embert egyik helyről a másikra űzi, míg végre meggyőződik arról, hogy egyedül Isten képes rajta segíteni. Érzi annak szükségességét, hogy vétkeit és mulasztásait ismét jóvátegye, s ebből kifolyólag rögtön kedvet s erőt nyer arra, hogy javulását munkálja s forrón óhajtott, de mindeddig elvétett czélját elérje. Láthatjuk ebből, hogy Isten az ő végtelen jóságából kifolyólag egy bűnöst sem büntet örökkétartó büntetéssel. Pokol és ördög nem létezik. Önismeret, bánat, vezeklés és javulás képesek a legnagyobb bűnös előtt is felnyitni az örök üdv ajtaját. Még a kegyetlen N e r ó is kegyelmet talált. Ennek állapotát illetőleg egy »szellem« következőkép nyilatkozik : »He is still working hard though succesfully to retrieve the mistakes he made through the culpable ignorance of those, with horn he lived. — Nagy fáradsággal, de sikeresen munkálkodik azon, hogy a tévedéseket jóvá tegye, melyeket környezetének bűnös tudatlansága követ') »Un bon père laisse toujours à ses enfants une porte ouverte au repentir . . . Est-ce que tous les hommes ne sont pas les enfants de Dieu ?« I. m. 75. 1. 2) I. m. 161. s köv. 1. 3) I. m. 78. 1.
