Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
V. A spiritisztikus jelenségek és tanok. A spiritizmus viszonya kereszténységhez
230 keztében elkövetett.«1) Az örök büntetésre vonatkozó képzelődés a szellemi kínok azon különös természetében leli magyarázatát, melynél fogva ez a kín — tartson bár rövid ideig — a szenvedőre nézve örökkévalónak tűnik fel. A helynek megválasztásában, a hol, és az anyagnak, a melyben a testi léthez való visszatérés végbe megy, a szellem nem bir korlátlan szabadsággal. Mindazonáltal kifejezést adhat óhajainak ; ha ezt elmulasztja, egyedül erkölcsi fejlettsége szolgál mértékül.2) Nemét azonban maga a szellem határozza meg. A ki előbbi élete alatt mint nő nem birt boldogúlni, az férfiúi szervezettel kisértheti meg másodszori pályafutását.a) Megtestesülése alkalmával minden szellem magával hozza testben való léteiének minden tehetségét, de egyszersmind minden hibáját is. A mit a szentirás eredeti bűnnek nevez, az nem egyéb, mint ama személyes bűn, melyet az újra megtestesült lélek egykor a földön maga követett el ; másnak bűnét senkinek sem lehet beszámítani. De az egykori földi élményekre való visszaemlékezés, melyen az aetheri állapotban levő szellem vagy örül, vagy bánkódik, a földön való újabb megtestesülése alkalmával elenyészik: mindazonáltal ösztönszerű hajlamai s idegenkedései, lelkiismeretének szava, a bizarr álmok s öntudatlan visszaemlékezések, mindezek a korábbi életéből erednek.1) A feledés mindazonáltal nem veszteség reá nézve, hanem inkább ellenkezőleg Istennek megbecsülhetetlen kegye. ö) A reinkarnatio elméletének kifejtését a legkezdetlegesebb és legegyügyűbb módon eszközölte Vay Adelina bárónő, egy hölgy, a kit az állatoknak, nevezetesen pedig a békáknak és házinyulaknak túlságig vitt szeretete s emellett túlcsapongó fantázia jellemeznek, egyébként szeretetreméltó nő volt, a ki azonban görcsrohamokban szenvedett. Nem volt addig nyugta, mig csak médiummá nem lett. Mióta K a r d e c A11 a n őt az *) *) Friese i. m. 102. 1. 2) Kar dec, Le livre des Esprits. 80. 1. 3) 1. m. 88. 1. *) I. m. 170. 177. 1. 6) »Par l’oubli du passé il est plus lui-même.« Kar dec i. m. 169. 1-