Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
V. A spiritisztikus jelenségek és tanok. A spiritizmus viszonya kereszténységhez
220 ban, amennyire azt kikutatni képesek vagyunk, kivétel nélkül érvényben van) lehetetlen, hogy saját tudáskörünk szűk határain kívül megszűnjék érvényben maradni. Az is lehetetlen, hogy végtelen ür létezzék az ember és a mindenség nagy szelleme között : az ilyen felfogás előttem a legnagyobb mértékben valószínűtlen.« Wallace felfoghatóvá akarja tenni, hogy szervezetünk kiválóan emberi részeinek és szellemi felsőbbségünknek kifejlődése nálunknál magasabb szellemi lényeknek tulajdonítható, a kiknek irányadó működése az egyetemes természettörvényekkel összhangzóan munkálkodik.« Davis és Kardec rendszeres munkái után felhasználva egyszersmind a szellemek állítólagos megnyilatkozásait, megkíséreljük a spiritiszták vallástanának vázlatát adni. Csak három dolog létezik: az Isten,x) a szellem és az anyag. ') A »Heine« nevű szellem egy ülésben, a melyen Diester- \v e g is részt vett, kinyilatkoztatá, hogy ő a túlvilágon is istentagadó maradt s egyszersmind istenkáromló gúnynyal a következőket mondta : »Csak bolondok ismernek el magukon kívül egy felsőbb lényt ; részemről, zavartalan öntudatomban találom fel ezt a legfőbb lényt, a mely elém törvényeket szabott s ma is ez a nézetem.« V. ö. P e r t y , Myst. Ersch. II. k. 62. 1. Ellentétes példa erre a túlvilágon megtért N. Olga istentagadó Sz. Pétervárról. Ez meg szokott volt jelenni azon üléseken, melyeket E. hegy-mérnök és chemikus, ennek neje és ez utóbbinak nővére és barátnője L. Katalin tartottak. .Erről behatóbb tudósítás is jelent meg a »Psych. Studien« ez. folyóiratban (v. ö. Zöllner i. m. III. k. 217—226. 1.) Wagner Miklós szt. pétervári egyetemi tanár tollából, a ki később maga is részt vett ezen üléseken. Mindjárt az első ülésben az abc-t követelte az asztal s az ismeretes kopogások által a következőket nyilvánitotta ki : »Szenvedek, mert hitetlen vagy!« »»Kire vonatkoznak szavaid?«« kérdék a jelenlevők. »L. Katalinra.« »»Ki vagy te ?«« kérdezé ismét ez. »Én barátnőd N. Olga vagyok,« a ki szintén mint istentagadó haltam meg körülbelül egy év előtt. Katalin naplójában a következő jegyzeteket találták : »1876. évi márczius 30-á nesti 63/4 órakor.« »»Olgácskám, mért kopogtál te tegnap szobám falán?«« »Mert rossz szellemek akadályoznak téged, hogy az Ur asztala-
