Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

V. A spiritisztikus jelenségek és tanok. A spiritizmus viszonya kereszténységhez

K a r d e c felfogása szerint ezek lényegileg el vannak egymástól választva, mig ellenben D a v i s-nak pantheisztikus nézete szerint a nagy inindenség legfőbb lényében egyesülnek.

»Kell, hogy a mindenséget vagyis az egész világegyetemet egy élő szellem töltse be, hogy mint teljes egész egy nagy embert alkosson. Ez a szellem oka a világegyetem jelen szervezett alakjának és okozója minden mozgásnak, minden életnek, minden érzésnek, műveltségnek: e nagy ember minden ízében. Ez a szellem az igazság szelleme, valamint a szereteté és böl- cseségé s a kimondhatatlan megismerésé ; ez a positiv szellem.

»hoz járulj. Meg akartad tenni, de letettél szándékodról. Azért jöttem »liât el tegnap, hogy megmondjam .neked drágám, hogy ne hallgass »reájuk. Egész héten nem jöhetek ej, mert sok dolgom van. Csü- »törtökön azonban, ha megáldoztál, el fogok jönni.«

»»Tehát el fogsz jönni, lia megáldozom ?««

»Igen! És fogok valamit neked ajándékozni.«

»»S ugyan miféle ajándék lesz ez ?««

»Ajándékomat mindenkinek megmutathatod.«

»»Az áldozás napján fogod ezt nekem ideadni?««

»Igen! a templomban.«

Április 1-én.

»Meggyóntam. Az áldozás után a templomban helyemre mentem »s leültem. Egyszerre csak egy fehér rózsából és myrtuságakból font »csokrot találtam kezeim között, körülfonva egy jól ismert, drága »hajfürttel.«

»Ez volt az Ígért ajándék.

»Mikor a templomból hazaértem, rögtön az asztal köré gyűltünk. Égi barátunk már közöttünk volt. Első szavai voltak :

Mindnyájatoknak szerencsét kívánok, örömömet lelem bennetek. Édes szívem ! mondd csak. meg vagy elégedve ajándékommal ?«

»»Miféle jelentést tulajdonítasz a rózsának és mvrtusnak ?««

»Tiszta szeretetet, örökkévalóságot.«

»Csak nagy fáradsággal sikerült könyeimet elfojtanom.«

L. Katalin 1878-ban sorvadásban halt meg s azontúl szintén megjelent a spiritiszta gyűléseken, hogy az orosz orthodox vallás érdekében fáradozzék. S mig a pópák, a kik temetésekor fehér ruhát viseltek, mint szentet tisztelték, azalatt anyja őt, mint elkárhozottat siratta.

Egy párisi kör látszólag még a tulvilági istentagadóknak megtérítéséhez is ért.

Egy alkalommal Fi ran an Alfréd médium jelenlétében meg-