Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

IV. A kiváló médiumok és mutatványaik

»A következő napon május 6-án délelőtt 11 V4 órakor tartott ülésen fényes nappal, egészen váratlanul és készületlenül tanúja voltam egy még sokkal nagyszerűbb e nemű tüneménynek.

»Mint rendesen. S 1 a d e v a 1 a játékasztalnál foglaltam helyet. Atellenben volt, épen úgy, mint már más kísérleteknél is, a játékasztal közelében egy kis kerek asztal, egészen oly helyzetben, mint ez a XII. és XIII. táblán az alább leírandó kísérleteknél természethűen lefényképezve látható. A kerek asztal magassága 77 ctm.. az asztallap átmérője 46 ctm., anyaga bükkfa és az egész asztal súlya 45 klgot tett ki.

»Körülbelül egy perez telhetett el azóta, hogy S 1 a d e v a 1 helyet foglaltunk és kezünket közösen egymás fölé tettük, midőn a kerek asztal lassú mozgásba jött, a mit mindketten tisztán láthattunk a kerek asztallapon, a mely a játékasztal lapja fölé emelkedett, míg az asztal alsó része tekintetem elől el vala fedve.

»A mozgások igen hamar nagyokká lettek, miközben az egész asztal a játékasztalhoz közeledett, elterült, 3 lábát felém fordítva, a játékasztal alatt. Sem én, és úgy látszik S 1 a d e ur sem tudta, hogyan fognak tovább kifejlődni a tünemények,x) mivel az erre következő perezben semmi sem történt. Slade épen palavesszős tábláját akarta igénybe venni, hogy »szellemeitől« megkérdezze, hogy várhatunk-e még valamit, midőn a — tudomásom szerint — játékasztal alatt fekvő kerekasztal helyzetét jobban szemügyre akartam venni. De úgy az én, mint Sladenakis legnagyobb meglepetésére az asztal alatti tért teljesen üresen találtuk és a még nehány perczczel előbb érzékeink alá eső asztalt az egész szobában nem voltunk képesek meglelni. Azon reményben, hogy újra előtűnik, ismét a játékasztalhoz ültünk és pedig Slade szorosan mellém, az asztalnak azon szélén, a mely annak átelle- nében feküdt, a melynek közelében előbb a kerekasztal állott. Úgy 5—6 percziga bekövetkező tünemények miatt feszült várakozásban ültünk, midőn Slade hirtelen azt mondotta, hogy ismét fénypontokat lát alevegőben. Habár én, mint rendesen, ebből alegcsei) Nehéz tárgyaknak mozgása, a nélkül hogy Slade bármily lehető módon érintette volna azokat, oly közönséges volt, hogy az asztal észlelt mozgását csak a tünemények további sorozatának kezdetéül tekintettük.

<212