Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
II. A pogány spiritizmus maradványai. A jelenkori spiritizmus előfutói
98 ismerni nem vagyunk képesek, a déli oldalon paradicsomkertek valának, melyekben szintén csak úgy ragyogott minden és a növények levelei itt-ott úgy fénylettek mint az ezüst s a gyümölcsök mint az arany ; a virágok színeik szerint pompáztak ágyaikban s úgy tűntek föl, mint a szivárvány; a látóhatáron ismét paloták látszottak, melyeken túl már nem nyílt kilátás.«1) Egyik reggel egy égi házaspár látogatását fogadta a látnok. A pár drágaköves kocsiban jött le az égből, mely elé hófehér lovak voltak fogva; kezében két gerliczét tartott. »A férfi elhagyta már az ifjúkort s a férfikornak kezdetén állott ; szemeiből az okos szeretet fénysugara tündökölt s a belsejéből jövő fényben úszott arcza ; e kiragyogó fényben bőre csak úgy csillogott s mindez együttvéve csodásán széppé tette az arczot. Köpeny volt rajta s a köpeny alatt jáczint színű köntös, melyet arany öv szorított testéhez ; az övön három drágakő ragyogott, két zafír a két oldalon s egy karbunkulus a középen. Nadrágja ezüst szálakkal átszőtt fényes vászonból készült; czipői selyemből voltak. Ez jelképezte a férfi részéről a házastársi szeretetet. A nőnél pedig a következőkből tűnt ki: Arczát majd láttam, majd nem; a szépség teljességét láttam magam előtt, majd ismét nem láttam, mert azt szóval elmondani képtelenség. Ábrázatán égő lángfény ragyogott, olyan fény, a minő a harmadik mennyországban az angyalokat veszi körül s e fény az én arczomat is megvilágította, a min én elbámultam. A midőn ő ezt észrevette, megszólított s mondá : »»Mit. nézesz?«« Nem látok egyebet mint a házastársi szeretetet és annak alakját, de látom is, meg nem is. Erre elfordult férjétől, mire pontosabban megtekinthettem. Szemei égi fényben úsztak, a mely, mint mondám, lángoló és igy a bölcseség iránt való szeretetből származik . . . Ennélfogva oly természetű volt az ő szépsége, hogy nincs az a festő, ki azt híven tudná lefesteni és a maga valódiságában elénk állítani: mert színei között nincs oly ragyogó s művészete oly szépséget teremteni nem tud. Haja szépségének megfelelően szép fonatokba volt szedve s virágkoszorú volt beléje fonva.Karbunku- lusból készült nyakövet viselt, melyről krizolitboglár függött alá; ') I. m. 614. s köv. 1.
