Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
II. A pogány spiritizmus maradványai. A jelenkori spiritizmus előfutói
: ’WW...... 84 Egyidejűleg fejlődött ki a varázslással (»Schwarzkunst, maleficium«) szemben, a melyről a boszorkánymesterek a boszorkányokat vádolták, az úgynevezett »fehér magia« (weisse Magie). Ezt a gyógyítással foglalkozók s természetbölcselők művelték ki, s bizonyos titkos természetvizsgálat s a természeten való uralkodás czéljából összeköttetésre czélzott a földi szellemek s a megholtak leikéivel. E tévedésnek fő-fő képviselői voltak nettesheimi Agrippa Henrik Kornél 1) (1486-tól 1535 -ig) s hohenheimi Aureolus Paracelsus Theophrastus Bombastus (1493-tól 1541-ig) a Trit- heim János híres polyhisztor és spanheimi apát (1462-től 1516-ig) tanítványai. Az első az emberi szellem részéről bizonyos csodatevékenységű hatalomra tart számot, a mely által »néha a természeten képes uralkodni s azt eszközölni ki, hogy a földnek búcsút mondott lelkek engedelmeskedjenek, a csillagok megzavarodjanak, a szellemek kényszerüljenek szavára hallgatni s az elemek szolgálatába álljanak.« Paracelsus, a ki állítólag több mint háromszáz művet írt, melyekben az akkori kor Ízlése szerint tudomány és babona gazdagon fordulnak elő, abban a véleményben van, hogy az ember képzelőtehetsége s akaratereje s különösen a halottidézés mestersége által, a melynek segélyével a természet szellemeivel lép összeköttetésbe, képes a természeten, mint valami üvegen keresztüllátni, zárt leveleket, rejtett dolgokat, a testek benső sajátságait és az emberben minden titokzatot meglátni. A nép előtt a fekete és fehér magia közt lévő külömbség idegen maradt ; a h i r h e d t Faustot mindazon tudósok mintaképének tartotta, kik az emberi tudás korlátái közül való ke- vély kifelé törekvésükben az ördög hatalmába esnek s e fekete társ vezérlése mellett kutatják át a nagy és kis világot. Ugyanezen álláspontból kiindulva Ítéli meg W u 11 k e 2) l) Henrici Cornelii Agrippa ab Nettesheim Opera. Lugduni. 1550. A »Philosophia occulta»-nak második könyvét Barth fordította le, mint a Kleiner Wunderschauplatz stb. (Kis csodaszinház) negyedik részét, Stuttgart, 1855. e czím alatt : Nettesheimi Agrippa H. K. Kabbalája, De occulta philosophia etc. czimű művéből. !) I. m. 7. 1.
