Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
II. A pogány spiritizmus maradványai. A jelenkori spiritizmus előfutói
85 azon tudósokat, kik a végtelenbe csaponganak, s fölötte kemény Ítéletet mond titkos mesterségükről s tudományukról. Azt kívánja, hogy szigorú határ vonassák a magia ezen mesterkélt babonája, a mely öntudatos számításon és elméleten nyugszik s bizonyos helytelen útra került titokzatos tudomány eredménye, és a népbabona között, mely a pogány mithologia s erkölcsök maradványa gyanánt tekintendő. A »nép babonája minden ízében természetes fejlődés szerint, minden számítás és elmélet nélkül, ösztönszerűleg s öntudatlanúl a pogány módra zavaros népszellemből nőtt ki, nem tudja honnan, miért, hová, minden vonásában a gyermekdedség jellegét viseli, nem számít, nem alkot rendszert, hanem egyszerűen hisz és cselekszik. Amott a látszólag elmés lelemény és beható kutatás uralkodik, itt a jó- hiszemüleg fogadott és szilárdul megőrzött, ismeretlen, őshomályban elvesző eredetről szóló hagyomány ; amott nagyhírű férfiak neveit emlegetik, kik mind tudósok és magiával foglalkozók, itt csupán egy dologról van szó, a hitről s magáról a bűvészkedésről, olyan dologról, a melyet, mint valami ősrégiséget, már ősatyáink is úgy találtak ; amott Salamont, Hippokratest egész Dr. Faust, Albertus Magnus és Theophrastus Paracelsusig, mint az emberi böl- cseség s a »híres mesterség« legkiválóbb képviselőit hozzák föl; itt szerényen megmaradnak a juhászok-, kovácsok-, bábák- és öreg anyókáknál és semmiféle Salamonról, semmiféle tudósokról nem tudnak .... A legmagasabb fokú esztelenség a szellemélet minden terén soha sem a néptől indult ki, hanem a tudósoktól s azoktól, a kik magukat bölcseknek vélték ; s szintúgy, esztelen voltát tekintve, a népbabona távolról sem megy annyira, mint az, a mely a tudósoktól és műveltektől ered.« Az asztaltánczoltatás mesterségében a 17. század folyamán különösen kitűntek a zsidók. Bizonyos Memmingen melletti Osterbergből származó B r e n t z Fr. Sámuel nevű zsidó kereszténynyé lön s 1610-ben Feuchtwangenben telepedett le. Négy évvel később Öttingenben egy irat jelent meg tőle e czim alatt: »Jüdischer abgestreifter Schlangenbalg«, a miért is a szerző »öttingeni« melléknevet visel. Ebben hajdani hitsorso-