Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

II. A pogány spiritizmus maradványai. A jelenkori spiritizmus előfutói

■

79

az, ha hisz a személyes ördög létében, a boszorkányságban Belzebub ujját fogja keresni.

Esztelen dolog volna a boszorkányokban való durva hitet védelmezni és a puszta természetességökben imént felismert okokat, amelyek azt létrehozták, gyöngíteni. A pogány babonának és bűbájosságnak a néphitben számos maradványa volt ; a fiziológia, psychofizika és psychiatrika ismeretlen tudományok voltak ; az idegbajok, mint a nyavalyatörés, idegdermedtség, méhgörcs és a vidatáncz okait nem kutatták ; az érzéki káprá- zat fogalma pedig sötétben lappangott. Lehetséges, hogy a boszorkányok bírái, ha modern fiziologusaink és psychiatriku- saink tudományával rendelkeztek volna, méhgörcsöt, álom- kórságot, mesterségesen előidézett tébolyodást vagy eszelős állapotot igenis, de valóságos boszorkányt talán mégsem fedeztek volna föl. Lehetséges az is, de nincs bebizonyítva, hogy egyáltalán semminemű ördögi befolyásnak nem volt helye s így az ellentétes vélemények minden szó nélkül el nem utasíthatók.

A gonosz gyanút még megerősíté aboszorkányok üldözése, melyben a szombat kicsapongásaihoz a vádlók, bírák és hóhérok vérszomja szegődött társul. S o 1 d a n, de még inkább veje, H ep p e, a ki a boszorkányperek történetét1) újabban földolgozta, a legerősebb támadásokat intézik az egyház ellen és a vérlázító kegyetlenségért a papokat vonják felelősségre. Mind- azáltal ők is bevallják azt a soha kétségbe nem vont tényt, hogy »a reformaczió ezen Moloch-tiszteleten épen semmit sem változtatott«, »sőt a protestánsok különféle pártárnyalatai egymással és a katholikusokkal is zajos versenyre keltek«.2) így ítélnek Lecky és Menzel K. protestáns történetírók is. Sőt Horst3) már azt állítja, hogy épen a protestánsoknál a bűbájosságban való hitet és a boszorkánypöröket csaknem tovább fejlesztették és szigorúbban fogták föl,mint a katholikus egyházban. Kreyher4) protestáns prédikátor, védelmezi az egyházat. »Hiábavaló dolog, — írja Haas,6) — ha a theologus azt állítja, hogy a rossz *)

*) 2 kötet. Stuttgart 1880. 2) I. m. 1. k. 14. 429. 11.

3) Dämonomagie. II. 128. 1.

4) Die mystischen Erscheinungen des Seelenlebens. 1. 131. s köv. 11.

6) Die Hexenprozesse. Tübinga, 1865. 19. 1.