Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
II. A pogány spiritizmus maradványai. A jelenkori spiritizmus előfutói
80 lábon álló jogtudomány gyújtotta föl a legtöbb máglyát ezen emberégetésre ; hiábavaló dolog az is, ha a jogtudós a theolo- gust eretnekek fölött való bíráskodással vádolja : az egész kor tévedett, mindnyájan hibáztak.« Soldan, Heppe és mások vádjait arczul üti ama tény, hogy számos pap, köztük magas állásúak is, a boszorkányok biráinak kezébe estek ; Würzburgban 29 boszorkányégetésben 21 pap és egy szemináriumi növendék lett megégetve. Mások azt hiszik, hogy a boszorkányperek rohamos elterjedése a legaljasabb szenvedélyek műve volt. Valóban el kell ismernünk, hogy az irigység, gyűlölet és kapzsiság sok helyen gyújtották föl és élesztették a máglyák iszonyú tüzét ; de, úgy látszik, szította azt maga az alvilág is, mert a szennyes motívumok, a melyek minden időben nagy szerencsétlenséget okoztak, a több századra terjedő boszorkány-korszakban hóhéri munkát végeztek, a melyben »az ősi gyilkosnak« valóban kedve telhetett. Foglaljuk össze ítéletünket az európai művelődés- és erkölcstörténet eme gyanús jelenségeiről. Hogy a boszorkány-korszakban^ódoltak a bűbájosság és a boszorkányság vétségének, az bizonyos. Föl kell hozni továbbá azokat a terhelő jelenségeket is, a melyeknél fogva bizonyos személyek ezen vétségnek legalább látszatát viselték magukon. Mert hihetetlen, hogy jogi tényálladék nélkül, mely a bűbájosságra, a sötétség hatalmaival való tényleges, avagy megkisérlett összeköttetésre vonatkozó vádat beigazolta, az egész művelt világban oly hirtelen vakbuzgó üldözési düh kapott volna lábra s úgy a katholikusok, mint a protestánsok soraiban századokon át gyöngülésén erejében föntartotta volna magát. Ezen tényálladék főleg az érzéki csalódások alatt álló boszorkányoknak az ördögben való túlhajtott hit által táplált és általuk teljes valóságként felfogott beteges képzelődésében állott, úgy, hogy a legmagasabb műveltségű és legelőkelőbb családokból származó asszonyok és leányok tódultak az inquizitorok itélőszékeihez, s a legszigorúbb és legünnepélyesebb eskü pecsétje alatt beszélték el a legiszonyúbb történeteket, sőt a nyilvánosság terén is elismételték a kimondhatatlanúl szemérmetlen tivornyákat, a melyekben szom-
