Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
II. A pogány spiritizmus maradványai. A jelenkori spiritizmus előfutói
76 »A hol a tisztátlan szivű embereknél a legmélyebb s legérettebb erőket a romboló természeterők és a gonosz szellemmel kötött viszony felébresztik, ott a sötét hatalmak hamar megragadják a kedély gyökereit s megnyitják az erkölcsi örvényt, melyről az idők korlátái közé szorított ember alig álmodozik s melytől az emberi természet visszaborzad. Az ily meg nem engedett elragadtatást és gonosz lelkesülést a zsidók és keresztények vallástauai legalább elismerik és az Űr prófétái a pokollal való szövetségnek rajzolták.« x) Kétségtelen azonban, hogy az egész boszorkánykorszak alatt, midőn a varázsátoktól (maleficium) való félelem általános volt, aránylag csak kevesen váltak eme vétekben tényleg részesekké, ámbár az irigy és bosszúvágyó természetekben gyakran megvolt erre az akarat ; és így könnyen előállhatott a gonosz mesterségek tényleges gyakorlásába vetett hit. Teljes biztosságot ért ez el ama különös természettani, fiziológiai és lélektani tünemények által, melyeket a boszorkányok magánkívül való állapota vagy »Trance«-a idézett elő. Gondoljuk meg csak, hogy ily médiumok jelenlétében elég gyakran oly dolgok történtek, mint a mai spiritiszták gyülekezeteiben, s akkor a boszorkányokban való hit elterjedését és szívósságát ama naiv, mindenütt csodákat kereső és a skepsis lehellefétől érintetlen időben könnyen felfoghatjuk. E közben a boszorkánypereknek nemcsak katholikus, hanem protestáns részről fellépett ellenei is, mint VVierus és Thomasius, a kik eleinte Spee és Tanner2) jezsuiták emberszerető törekvéseit folytatták, távol álltak attól, hogy az ördög létezését és befolyását tagadják. Nem is volt semmi ok rá, nem is lesz soha, mig az Úr szántóföldjében a búza között hitvány dudva burjánzik föl. A mit az eszelős asszonyok az ördöggel való utálatos tetteikről és üzelmeikről beszélnek, ez a legmegnyugtatóbb ma>) Ennemoser, Geschichte des thier. Magnetismus. I. köt. Geschichte der Magie. 2. kiadás. Lipcse, 1844. 175. 1. 2) Tanner 1632-ben Tirolban halt meg s nem részesült egyházi temetésben, mivel üvegcsébe zárt szőrös ördögöt találtak nála, a kiben később egy ártatlan, mikroskopban őrzött balhára ismertek.
