Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

II. A pogány spiritizmus maradványai. A jelenkori spiritizmus előfutói

77

gyarázatot akkor leli meg, ha legalább azon gonosz, szellemek erkölcsi közreműködését engedjük meg, a kiket egykor az Ur sertésekbe űzött. A magában véve közömbös természeti anyagnak merész czélokra, a szombat éjjeli barangolásokban, az ördöggel űzött bujálkodásban való részvételre irányzott alkalmazásának mindezeket'dämoni jellegűvé kellett változtatnia, s könnyen előteremthetett az ördögi befolyások számára alkalmas állapotot.

Nehéz eloszlatni a gyanút, hogy a boszorkányokra akár saját hibájok miatt, akár azon kivül, talán egy idegen hatalom gyakorolt erőszakot, s hogy látomásaikat, a melyek már magukban véve is félelmesek valának s a kínpadtól és lángoktól való félelmet nem ismerték, részben ördögi sugallatok idézték elő.

Általában a járványszerű elterjedés, a melyet a körülmények fölmutatnak és a hajmeresztőén kéjvágyó és istenkáromló jellem, x) a mely czinikus nyíltsággal tör ki belőlük, világos kórjeleiül tűnnek föl annak, hogy az Isten elleni gyűlölettől égő pokoli hatalmak egyes boszorkányoknak képzelődő tehetségét megszállották és állati ösztönükkel összeköttetésbe léptek.

A boszorkányokról táplált véleményt, valamint a boszorkányok üldözését, gyakran az idők betegségének nevezik. Ez magában véve meglehetősen üres szólásmód, mely a visszataszító jelenségnek lélektani és történeti magyarázatához keveÚ A boszorkánypereknek nagy számban kéznél levő irataiból kitűnik, hogy a boszorkánygyülések főnapjai, az u. n. boszorkányszombatok, a nagy egyházi ünnepeken valának, azonkivül János- Jakab- és Valpurgis-napok éjjelein s végül csütörtökön, este, a legmél- tóságosabb oltáriszentség szerzésének órájában. Az ördög tiszteletének is megvannak a maga szentségei, szentelményei és szertartásai, melyek a legszentebbnek leirhatatlanul undok eltorzításában és kigúnyolásában állanak. A bálvány, mely félig ember, félig kecskebak, fatörzsön vagy kövön ülve fogadja a legocsmányabb tivornyák alakjában nyilatkozó hódolatokat. A sz, mise, a Pater noster, Credo stb. travesztálva vannak; az Ite missa est helyett azt mondják: El, minden ördöghöz ! A kezdet és a vég az ördög szentelt vizével, egy kimondhatatlan folyadékkal való befecskendezéssel van összekötve. — Még gyónnak is ; meggyónják a jó cselekedetek gyakorlását és a bűn elmulasztását. A kirótt vezeklés e parancsban áll : át kell hágni Istennek vagy az egyháznak valamelyik törvényét.