Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

II. A pogány spiritizmus maradványai. A jelenkori spiritizmus előfutói

75

szövetség első sorban és legtöbbnyire a Krisztus által visszaszerzett szabadság önkéntes odaadásában áll.

Ha az ember életének rendes mezejéről kitér, azon hatalmak kezébe jut, amelyek amaz ismeretlen területeken uralkodnak. A magasabb mystika nem ismer semmiféle askesist, sem holmi szövevényes eljárásokat, a melyek szellemek látására képesítenének ; még a kíváncsiságot is, a mely e zárt birodalomba akar bepillantani, visszautasítja. Csak az erényre vezető eszközöket helyesli, a melyeket becsületes szándék mellett erkölcsi öntökéletesítésünkre használhatunk. És ha ezek oly határvonalhoz vezetnek, ahol magasabb szellemek viszik a vezérszerepet, az ily érintkezésben, melyet sem nem kívántunk, sem nem kerestünk, hanem kívülről ajánlkozott és merült fel, nincs semmi büntetésre méltó. De ha az ember azzal a határozott istentelen szándékkal keresi fel a gonosz hatalmakat, hogy segítségüket rossz czélra kérje, akkor, mint Görres1) mondja, »ezen eljárása a legvakmerőbb, leggonoszabb és büntetésre legméltóbb merészlet, a melyet teremtmény alkotója ellen elkövethet«. Ennek ellenében a nagy

mystikus kissé naivnak tűnik fel, midőn az úgynevezett boszorkánylakomát egész komolysággal oly jelnek tekinti, melylyel az ördög az előtte meghódolókat, mint sajátjait, szívtelenül meg- bélyegzi épen úgy, mint egykor az urak rabszolgáikat.2)

A kívánság, a mely bűnből ered és bűnre vezet, minden rosszra hajlandóvá tette az embert. A mérges anyag tehát, mely születése alkalmával beléoltódott, tartós fogékonyságra képesíti

őt a miazmák elfogadására, a melyek folyton felszivárognak az ördög mocsaraiból, a hol a gyökeres rossz el van temetve. E beteges állapotban meg van adva egyszersmind a lehetőség is, hogy az individuum szándékos hibáján kívül lesz az ördögi kon- tagium által megfertőztetve. Tisztán szenvedőleges állapotba kerülhet, a melyben a sötét hatalmak erőszakot tesznek rajta és oly szerencsétlenségben részesítik, a mely az isteni világkormányzás végső czéljai szerint megpróbáltatásául és jutalmául kell hogy szolgáljon. Ha az ördögi obsessio és insessio gyakran vétség nélkül is történik, a démonomagikus közlekedés sohasem jöhet létre az individuum közreműködése nélkül.

2) I. m. IV. 2. 208. 1.

‘) I. m. III. 576. 1.