Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

II. A pogány spiritizmus maradványai. A jelenkori spiritizmus előfutói

74

ran tovább tart a betegség tartamánál s ép oly nehéz dolog a fejőkből ezt kizavarni, mint a való érzéki észrevevésnek hitét.

Minthogy azonban látomásokat nyilván szellemek is idézhetnek elő, az a kérdés merül fel, hogy vájjon nem ördögi beavatkozás működött-e közre a játékban, s hogy a boszorkánykorszak alatt nem a sötétség hatalma homályosította-e el az elméket.

A boszorkányokban való hit függeléke az ördögben való hitnek. Ha létezik gonosz szellemek birodalma, akiknek akaratuk és hatalmuk is van az embereket befolyásolni, akkor ez utóbbiak részéről az a kívánság, hogy ama lényekkel összeköttetésbe lépjenek, nem marad következmény és büntetés nélkül : földi közbenjárók és czinkosok az Isten és az emberi nem ellenségének mindig ínyére vannak; hogy legfőbb törekvése oda irányul, hogy az Isten felségjogait bitorolja s az embereket szerződés és hódolatnyilvánítás által magához csalja és lekötelezze, azt Krisztus megkísérlése bizonyítja. Az ördöngös egyének egyenes és határozott szándéka azonban könnyen hozhat létre viszonyt az ördögi lényekkel. A leghathatósabban és legfélelmetesebben nyilatkozik ez a varázslat vétségében, a melyben az ember szándékosan keresi az ősi gonoszt, hogy segítségével nagyobb hatalmat nyerjen a természet és embertársai felett. Mig az ördög a megszállás tartama alatt az individuumot, a mely alkalmasnak tűnik föl előtte és készséges vállalkozó is, hatalmába keríti, a varázsolat alatt látszólag ő enged magán uralkodni, hogy valóságban a szellemet lebilincselje és a kilátásba helyezett szolgálatkészség helyett magát a szerencsétlent tegye szolgájává.

E szerint az ördög misztikájának két neme vagy ága van : a megszállás és megbűvölés. Mindkettő a sötétség hatalmaihoz való viszony kifolyása s csak abban külömböznek, hogy az egyed az egyik esetben inkább szenvedőleges, a másikban pedig tevőleges viszonyban áll. A pogánykorban az első volt az uralkodó, minthogy az ember erkölcsi szabadsága meg volt kötve és a ragályként terjedő romlottsággal szemben, a mely a bűnbeesés miatt mételyezte meg az embert, épen semmi vagy csak gyenge ellenállást fejtett ki. Miután azonban a Megváltó »Beteljesedett* szavával a nagy ördögűzést végrehajtotta, az ördöggel kötött