Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)
II. A pogány spiritizmus maradványai. A jelenkori spiritizmus előfutói
71 ép annyi boszorkányt találhatn ánk és égeth e t- nénk meg, mint azon időkben, ha felismerésökre ugyanazon eszközt fordítanék. Az eszköz egyszerű, biztos volt és gyorsan vezetett czélra. Az emberi tévedés legostobább szülöttje volt ez, a k í n p a d. Gondoljunk csak a » hüvely kszorítóra«, a »lábszorítóra« vagy a »spanyol csizmára«, a »nyújtóztatásra« s hasonlókra, s a vallomásokat könnyen visszavezethetjük valódi értékükre. A boszorkány-próbáknak, ezen hihetetlenül embertelen és gyalázatos kínzásoknak láttára fájdalmas borzalommal kiált fel S p e e : x) »Jaj a szegény asszonynak, aki egyszer a kínkarn- _ rába tette be a lábát! Addig nem húzhatja ki onnan, míg min- " den gondolhatót ki nem vallott. Sokszor gondoltam magamban : hogy mi is nem vagyunk, mindnyájan varázslók azt ama < szerencsés körülménynek köszönhetjük, hogy nem a kínpad idejében élünk, és nagyon igaz az, a mivel nemrég egy nagy fejedelem inquisitora dicsekedett, hogy maga a pápa, ha a kín padjára kerülne, elvégre minden bizonynyal varázslónak val- laná magát. Ugyanezt tenné Binsfeld, ugyanezt én, és mások, talán néhány erős természet kivételével.« Így a leggonoszabb boszorkánytörténetek tényleges anyagából nem sok maradna bátra. De figyelemre méltó, hogy számtalan boszorkány jóval a kínpad alkalmazása előtt a szombat éjjelén való barangolásról és a sátánnal való testi érintkezésekről, az úgynevezett stregoniáról (»Congressus Sabathi cum Diana«) egybehangzó vallomást tett. Felette együgyű volna az ördöggel kötött, magában véve lehetetlen szövetséget, vagy az ördögtiszteletet, az istentisztelet gyalázatosán rút torzképét és tagadását valódi eseményeknek tekinteni. Az ördögök házassága, valamint az ördög') Cautio criminalis seu de processibus contra Sagas liber ad magistratus Germaniae, hoc tempore necessarius etc. Auctore incerto theologo Romano. Rinthelii 1681. Dub. XLVIII. — S p e e, mint maga mondja, 30 éves korában már ősz volt a boszorkányok miatti bánatában, a kiket a halálra előkészített. Néhány év alatt 200-at vezetett a máglyára és ezek közt egyetlen egy sem volt olyan, akit igazság szerint vétkesnek lehetett volna tartani. Dub. XXX. doc. XIX.