Schneider Vilmos: A szellemekben való újabb hit - 52. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1889)

II. A pogány spiritizmus maradványai. A jelenkori spiritizmus előfutói

tisztelet csak a boszorkányok képzelő tehetségében létezett, mint megannyi látomás és ábrándozás.

Azonban ezek annyiban nem voltak minden tárgyilagos valóság hiányával, a mennyiben a boszorkányok előtt a képek, melyeket beteges képzelődésük színlelve előállított, ép oly valódiaknak tűnnek fel, mint a testi érzék által észrevett tárgy vagy esemény. A hallucinatiónak, mint a külvilágban játszó és határozati valóság alakjában jelentkező képzetnek a fogalma egyedül adja meg a kulcsot a megfoghatatlannak látszó makacssághoz és erős meggyőződéshez, melyben a boszorkányok szerencsétlen önvallomásaik mellett megmaradtak. Sol dán is, a ki az egész boszorkányságot tisztán alanyi képzelődésnek tartja, csodálatosnak találja, hogy az asszonyok ezrei készséggel és azon tudattal, hogy kínzatás, máglya és örök kárhozat vár rájuk, látomásokról álmodoztak, a melyekben önvallomásaikból következtetve gyakran csak borzadályt, gyalázatot és fájdalmat találtak.

Ha ez utálatos és szomorú hallucinatio betegségének okait kutatjuk, lélektaniakra és természettaniakra akadunk. A boszorkánykorban a varázslat, a mely addig sötétségben rejtőzött, járvány módjára mételyezte meg a néptömeget. A fizikai eszközöket pedig, a melyek által e gyógyíthatatlan szellemi betegség oly rohamos elterjedést nyert, a kábító varázsanyagok, a varázsital és a boszorkánykenőcs képezték, a melyek örömérzetet, ér') Ezt (W eier) Wierus János,a klevei herczeg házi orvosa »De praestigiis daemonum et incantationibus ac veneficiis libri VI.« Bázel, 1563. czimü könyvében körülményesen Írja le. Főalkatrészei : bolondító torzsika (Apium palustre), farkasölő sisakvirág, (Aconitum lycoctonum), kecskerágó, nyárfalevél és korom ; gyakran hozzávették az ebszőllő, szédítő vadócz és bolondító csalmatok nedvét. A kenőcs álmot és kábítást idézett elő, védőszer is volt a megigézés ellen. Fő igéző szerekül szolgáltak, mint már nevük is mutatja, az ebtej ("farkastej, Euphorbium), kapcsos korpafű, (Lycopodium clavatum), melyeket a boszorkányok viharok támasztására és lecsendesíté- sére használtak, az ördögczérna (Glematis vitaiba), iszapfü, (Con- vulvulus arvensis) ; továbbá a füstike (Fumaria), örvénygyökér, üröm, és a gyökönke stb. A régi orvossági könyvekben (v. ö. Horst Dämonomagie. II. k. 305. s köv. 1.) számtalan receptet találunk az igézések és ördögi támadások ellen. Ezen antimagikus