Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

32 I. Istennel v. Isten nélkül ? 4, Isten, minden jog és kötelesség feútf.

Í fénye, az ő mérhetetlenségének, gazdagságának lenyomata ;

innét van a világ csodálatos kiterjedése tér és időben, innét van a különböző természeti lények és alkotások tömérdek sokasága, daczára az eszközök legnagyobb egyszerűségének. A világ azonban ’nem lehet föltétlenül tökéletes, mert föltétlenül tökéletes csak maga az Isten, s mert véges és korlátolt állapotánál fogva, tökéletlenségekkel és roszszal van tele.“

Í

,S minthogy mi elismerjük az Istent, azért eszünkben is elismerünk egy isteni, szent szabályt, egy sérthetetlen erkölcsi törvényt. Eme törvény oly szabványokat tartalmaz, a melyek által az Isten örök bölcsesége az eszes teremtményeknek előírja a szabad cselekvést vagy nemcselekvést, s a melyeket az ész világossága által ad tudtunkra. Ennek legmélyebb oka a teremtés végczéljához való viszonyunkban rejlik. Tartalmát amaz alapelv határozza meg, hogy mi, az Isten által akart s a természet által megállapított rendet engedelmességből követni tartozunk. Minden erkölcsiség alaki oka első sorban Isten, a föltétien jóság iránti hódolat ; másod sorban a figyelem saját eszünk iránt, a melyben az isteni akarat van kifejezésre juttatva. A mi legfőbb kötelességünk abban áll, hogy magunkat Isten tekintélyének alávessük ; másodrendű kötelességünk pedig az, hogy az emberi méltóságot magunkban és másokban tisztán állítsuk elő és tisztán tartsuk fönn.“ ‘)

Legyen ez elég mára. Ismételten kérem azonban, hogy imádkozzék, és egy kis lelkiismeret-vizsgálatot is tartson az okok fölött, a melyek Önben az Istenbe való hitet, — mit gyermekkorában kétségtelenül birt, — elnyomták. Azon esetre, ha e tekintetben Istennel szemben bocsánatkérésre erezné magát kötelezve, tegye meg ezt szivében alázattal és komolyan.

') Pcsch i. m. I. n. 407.