Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra

Mit mond l’esch atya? 31

mondja, hogy tegyük a jót s kerüljük a rosszat, megtudja-e magyarázni, ha nincs Isten, a ki Önt teremtette ?

E. : Nem tudom.

A. : Tehát van Isten ; vagy le kell mondania arról, hogy a jó és rósz közötti különbséget tudományosan megmagyarázhassa.

A mit még e bizonyítékhoz hozzáadhatnék, az csak növelné könyörtelen világosságát. Engedje meg azonban, hadd olvassam el, mit mond e tárgyról maga Schopenhauer:

„A pantheismusnak végre is . . . hajótörést kell szenvednie az erkölcstan megczáfolhatatlan követelményein. Ha a világ nem más, mint theophania, akkor minden, a mit az ember, sőt még az állat is tesz, egyaránt isteni és jeles ; semmit sem lehet ócsárolni, semmit sem lehet a másik fölé helyezni, hanem mindent egyformán kell dicsérni : vagyis akkor nincs erkölcstan.“ ')

Legyen szabad a „Weltrathseln“-ből is hozzácsatolni egy helyet, a mely tegnapelőtti, tegnapi s mai beszélgetésünk tárgyát foglalja össze :

„Ismeretünk fölnyúlik az Istenség lényéig. Az Isten, mint nem teremtett, föltétien lény, tiszta valóság, végtelen. Az önmagától lett lényben, a létezés a lényegben bírja alapját ; azon létezés azonban, a mely a lény lényegéből folyik, nem enged meg korlátoló meghatározásokat, ez magában foglal minden gondolható tökéletességet. Mindaz, a mi tökéletest a dolgokban látunk, az Istenben is megvan, csakhogy menten amazok korlátolt tulajdonságaitól. Az Isten tudása a legvalódibb, a mi tudásunk csak halvány viszfénye amannak.“

„Az Isten végtelenül boldog és önmagának elégséges ; mert birtokában van a föltétien igaznak, jónak, szépnek. Az Isten nem azért teremtette a világot, hogy valamit nyerjen, a mit azelőtt nem birt, hanem szabad akarat elhatározása folytán jóságból, hogy bizonyos mértékben közölje azt. a mit ő bir.“

„A mit az Isten teremt, az az isteni tökéletességnek viszj Schopenhauer : ,,Die Welt als Wille“. IL 677. 1.