Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
28 I. Istennel v. Isten nélkül ? 4. Isten minden jog és kötelesség kútf. a mely nem a kereszt, hanem igenis az „egészséges érzékiség“ tanát hirdeti. Ez a mi modern bölcseletűnk titka! E. : Az Ön Ítélete kemény ! A. : De igaz. E.: S ha az Isten létét tagadom, nincs-e már terhes erkölcsi törvény ? A. : Hát melyik törvényhozónak vagy kirónak volnék én akkor még felelős ? E. : Ar államnak ! A. : De ha például én volnék az államfő, ha föltétlen uralmu egyeduralkodó volnék ? Tetszésem szerint mészárolhatnám embereimet, mint a dahomey-i király ! E.: Ez oktalanság volna; az embernek észszerűen kell cselekednie; én azt tartom Kanttal, hogy az önkormányzattal biró ész — már maga törvény. A. : Ugyan miféle jogczimen vagyok én köteles királynőmnek, az észnek engedelmeskedni 'í U nem régibb mint én, nem áll magasabban mint én, nem jobb mint én ; nem is teremtett engem s szerződéssel sem köteleztem magam neki .engedelmeskedni. S azután (hisz Ön úgyis jogász), hogy állhat fönn közöttem és az én eszem között függési viszony, mikor alapjában mindketten azonosak vagyunk ? E. : Ha Ön jogczimet kiván, akkor én is kérdem: miféle jogczimen vagyok én köteles engedelmeskedni az Ön kül- világi Istenének ? A. : Igen egyszerű jogczimen : O semmiből teremtette Önt ; Ön tehát tulajdona neki, mint a kép tulajdona a festőnek, a ki azt festette, feltéve, hogy a festékek, az ecset és vászon a festőé voltak. Ej.: Ily jogczimet természetesen nem hozhatok fel, mihelyet az Isten létét tagadom. E tagadás által a világegyetem az absolut monarchiától, melynek egyeduralkodója az Isten, nemcsak hogy a köztársasághoz, hanem legalább a mi a földi absolut fejedelmeknek egymáshoz és alattvalóikhoz való viszonyát illeti, épen a fejetlenséghez sülyed alá. Mert a mi az alattvalókat illeti, hódolhatnék e mondásnak : „A nyilvános lelkiismeret - a törvény“ ; az az erkölcstelen, a mit az állam tilt
