Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Edgár, vagy atheizmusról a tiszta igazságra
Az állam nem forrása, minden erkölcsnek. 29 A. : Akkor egy gyarmaton, a mig ez nem bir állami rendezéssel, tagad-e minden erkölcsiséget ? Erkölcsileg megengedettnek tart-e mindent, a mit az állam egyenesen nem tilt, pl. a hazugságot ? E.: Egyáltalán nem látom, hogy különben ki is tilthatná el azt nekem ? A. : Még tovább megyünk ! Az állammal és törvényeivel sem kell törődnie. Mert mit érdekli Önt az állam ? Talán teremtette Önt? Vagy engedelmességet fogadott neki? E. : Tegyük fel egyelőre, hogy engedelmességet Ígértem. A. : Hiábavaló minden. Mert ki kényszeríti Önt az adott ígéretet megtartani ? Ha van Isten, a ki Önt teremté, úgy ez bizonyára kötelezi arra. Ha pedig nincs Isten, miért ne szeghetné meg szavát az állammal szemben épenugy, a mint hazudhat, csalhat, lophat és gyilkolhat egyesekkel szemben? Ha van Isten, a ki mindentudósságánál fogva mindent lát, a gondolatokat épen úgy, mint a cselekedeteket ; a ki igazságosságánál fogva a túlvilágon pontosan osztja a jutalmat és a büntetést, mindenkinek érdeme szerint és a ki ezáltal az embereknek e világon gyakran oly egyenetlen sorsát kiegyenlíti : akkor elégséges szentesítés van a jóra és a roszra nézve. Ha pedig Isten nincs, az állam valóban nem nyújt tevékenységével kielégítő szentesítést ; sem a büntető törvény- könyv és a porosz rendőrség nem elégséges a büntetésre, sem az előléptetés és a sasrend különféle fajai a jutalmazásra. Mihelyest tagadja az Istent, megszűnt minden állami és társadalmi rend s marad az ököljog, az általános „harcz a létért“, mint a tigrisek, kígyók és hiénák között. Ezek nemcsak valami elméleti eszmék, hanem egészen gyakorlati igazságok. Természetesen az Istenbe való hit nem fog eltűnni olyformán, hogy a közerkölcsiségre többé semmi befolyást ne gyakoroljon. Hanem e hitnek a nyilvános életben való sülyedése vagy emelkedése szükségképen maga után vonja a büntettek növekedését vagy apadását. Észlelni lehetett ezt Poroszországban a kulturharcz ideje alatt. A positiv kereszténység elleni harcz, különösen a Falk-éra alatt, szükségképen maga után vonta az Istenben való hit sülyedését i
