Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Vallás és szinpad, vagyis a dráma valláserkölcsi szempontból tekintve
338 Vallás és színpad. „Plores inveniuntur — így panaszkodik a művéhez írt előszóban — catholici, cujus nos penitus expurgare nequimus facti, qui pro cultioris facundia sermonis gentilium vanitatem librorum utilitati praeferunt s. scripturarum. Sunt etiam alii, s. inhaerentes paginis, qui licet alia gentilium spernant, Terentii tamen figmenta frequentius lectitant, et dum dulcedine sermonis delectantur, nefandarum notitia rerum maculantur. — Unde ego clamor validus Gandershemensis, non recusavi illum imitari dictando, dum alii colunt legendo, quo eodem dictationis genere, quo turpia lascivarum incesta feminarum recitabantur, laudabilis sacrarum castimonia virginum juxta mei facultatem ingeniolei celebraretur.“ Hrotsuitha drámái azonban inkább olvasmányul, mint színi előadásra voltak szánva. Nagyobb figyelmet érdemelnek azon felszólalások, melyek a dráma nemesítésének érdekében korunkban emeltetnek. Mindszent y, a lánglelkű egyházi költő szerint: „A drámát vallásosítani kell, — ez volna igazán a jövő zenéje, egy lángeszű kath. költő feladata.“ A színművészet regenerálásának szükségességét belátták a németországi hírlapírók is, kiknek 1872-ben tartott kongresszusán az az életbe vágó kérdés is napirendre került : mikép lehetne a népnek a színpad által okozott elerkölcste- lenedését megakadályozni ? (Nálunk ellenben némely obscurus lapszerkesztő teljesen másként gondolkozik. így pl. 1883-ban a „Sárosmegyei közlöny“ májusi számában a következő panasz olvasható : „A „Szép Heléna“ czimű operett e hó 9-én közönség hiánya miatt nem adathatott elő. Sajnos, hogy Eperjes műértő közönsége ily bizonyítványt állít ki magának.“) Még határozottabb azon nyilatkozat, melyet 1882-ben az olasz katholikusok turíni kongresszusa bocsátott közre : „A kongresszus tiltakozik azon erkölcstelen előadások ellen, melyek folyton nagyobb tért nyernek a modern színházakban s ezekben nagy veszélyt lát, mely erkölcstelenségre és vallástalan- ságra vezet. Sajnálkozását fejezi ki azon könnyelműség felett, melylyel az emberek magukat és családjukat e veszélynek kiteszik. Óvatosságot ajánl a színdarabok megválasztásában, végre bátorítja azon intézeteket, melyek a családoknak, külö-
