Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Vallás és szinpad, vagyis a dráma valláserkölcsi szempontból tekintve
A dráma vallásosítása. 339 nősen pedig, az ifjúságnak oly mulatságot nyújtanak, hogy a hit kára nélkül valósul meg a mondás: „ Castigat ridendo mores.“ ') Örömmel konstatálhatjuk, hogy mi is kezdünk már felocsúdni a szabadelvű korszellem hódoltságából. Legalább mi e feleszmélés jelének veszszük Szombathely városának azon üdvös rendelkezését, melynek értelmében a vasmegyei szm- háztársulat szabályainak tervezetébe a következő pont is felvétetett: „10. §. 3) A színháztársulatnak különös gondja lesz arra, hogy a színház a színművészet valódi csarnoka legyen s abban csak oly színdarabok és oly módon adassanak elő, hogy általok a műízlés és nemzeti szellem fejlődjék s megakadályoztassék oly színdarabok előadása, melyek a közerkölcsiségre káros befolyással lennének.“ a) Dicséretre méltó rendelkezés ! Csak aztán írott malaszt ne maradjon ! A mondottak által nézetünk szerint elég behatóan van okadatolva a színművészet regenerálásának elodázhatatlan kérdése és szükségessége. A sülyedt színművészet az erkölcsi elaljasodást nagyban elősegíti, ezt tehát ellensúlyozni kell a dráma nemesítése által. A művészet méltóságának megfelelő drámai előadások hatalmas segédeszközei a vallásos műveltség emelkedésének, ugyanazért fölötte kívánatos a dráma vallásosítása. Lehetséges-e ez ? Mikép vihető ki ? Nem lesz-e a színművészetre hátrányos a vallás befolyásának érvényesülése ? Mindjárt e kérdések lépnek előtérbe, midőn a dráma valláso- sításáról kezdünk gondolkozni. VIII. VIII. A dráma vallásosítása. Ennek nyomai már a görögöknél is feltalálhatók. A kath. egyház mint a vallásos dráma bölcsője. Mysteriumok. Mária siralmak. A szent mise-áldozat mint dráma. A dráma vallásosítása nem képtelenség. Hiszen e kettőt — a drámát és a vallást — úgyszólván vérrokonsági kötelék fűzi egymáshoz. *) Magyar Állam. 1882. 96. sz. '2) »Vasmegyei közlöny.« 1881. 39. sz. 22*
