Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)
Krisztus jegyesei
290 Költemények. Magyar hazánk hű szivét adja Néked, Sorsunk legyen bár fájó, mostoha, Szivünk szerelme drága gyöngyöt ér. mert A hű magyar szív nem felejt soha ! Föl hát örömre, égi szent danára ! Urániából csillag hullt reánk ! Örök dicsőség, üdv az égi fénynek, Légy üdvözölve drága szent Atyánk ! Miről a látnok ihlett ajka zengett Csodás reményű szép dicséneket : Lumen de coelo !... lelked égi fénye Hungáriára fénysugárt vetett ! ! KRISZTUS JEGYESEI. lbucsúzott a nap, elszunnyadt a lárma, A fáradt világot éj nyugalma járja. Mindenütt lágy álom, mindenütt szent béke, Csak engem kisért a múltak fájó képe. Felbukik a bús hold, sápadt fényét szórja, Kópéival száguld a kereszt bakója. Tűz villog szemében, vad szitok ül ajkán . . . »Hol a czellák lánya? Kettegését hadd lám!« Felfortyan az önkény . . . szimatol a vér-eb . . . Szép fehérben várják a szelíd nővérek. Romba dől az oltár, a kolostor lángban . . . »Jöszte bűvös angyal!« S ballag mind, a hány vau. Tizenkettőt vert ki a gyalázat őre, Tizenkettő jött a gyászos esküvőre. Részeg mámor, zúgás.. . diadalmi tapsok . . . Közbe zene zendül, sip, trombila harsog. >Fel magasztos hölgyek, fel daliás tánczra ! Izzadjon a vén húr, a legszebb dalt játszszs
